Ez a gyönyörű ablak nem a szakkörön készült, hanem még tavaly, a hatodik osztállyal, a középkor művészettörténetéhez kapcsolódóan alkottuk, közös munkával. Egyik órán mérműves ablakokat terveztünk, a következő dupla órára pedig kivágtam egy nagy fotókartonból a közös ablak (kőcsipkés)keretét. Az ablaknyílásokat sütőpapírra rajzoltuk körül, kis ráhagyással kivágtuk, majd a gyerekek egyet-kettőt kitöltöttek mintákkal. Fekete filctollal megrajzolták a kontúrokat (az ólomüvegben ez az ólompánt), és világos színű filcekkel kiszínezték. Az összerakott üvegablak szépségére pedig még azok is rácsodálkoztak, akiknek alig volt türelmük befejezni a maguk kis ólomüvegét.
Ugyanebben az osztályban aztán anyák napjára A5-ös képeslapok is készültek ezzel a technikával, a két oldalán ablakos keret egy-egy rajzlapból készült:
Ha nekem ilyen rajztanárom lett volna hatodikban...
VálaszTörlésZseniális az ötlet, összefoglaló (rajz és műv.tört.is) és összefogó erejű is!
Gratulálok a mesternek és a tanítványoknak.
Köszönöm!
VálaszTörlés(Minden osztályban vannak lelkes, tehetséges gyerekek, akik a rajzórákon elmélyülten dolgoznak, és csodálatos képeket alkotnak. De ez az üvegablak épp azért nagy dolog, mert egy olyan osztályban készült, ahol nagyon sok viselkedészavaros, súlyosan problémás gyerek van. De az ablak egy kis részletét még ők is hajlandóak voltak elkészíteni, és a végén nagyon meglepődtek, amikor elkészült a gyönyörű mű, a közös munka, hogy milyen szép! Mert az összképhez ők is épp annyit tettek hozzá, mint a szorgalmas és jó magaviseletű osztálytársaik. Nagyon izgalmas volt számomra az a pillanat, amikor a türelmetlen színezgetést, estenként hőbörgést felváltotta az őszinte rácsodálkozás hangja - mert nem hitték volna, hogy tényleg érdemes volt dolgozni. Sajnos ez nagyon ritkán derül ki számukra...)
kellenek mindenkinek a kézzelfogható sikerek :)
VálaszTörlés(milyen jó, hogy látták és láttad)