Tél van, tél!

Dobre Hanna - 1. osztály

A múlt héten készült ez a csodálatos kép a szakkörön.

Majd megmutatom a többit is, amelyek ebben a témában készültek, de ez annyira más lett, mint a többi, annyira egyedi és meglepő, az alsó fertályon annyira absztrakt és mégis annyira kifejező téli tájkép, hogy szerettem volna külön posztban, előre megmutatni!

 A feladat-ötlet megvalósítását már szeptember óta vártam, mint legizgalmasabb téli feladatot, ehhez képest úgy általában nem sikerült kibontani a benne rejlő lehetőségeket. Azért szépek lettek azok is, de pont ez a legizgalmasabb, amelyiknek az alkotója teljesen egyéni irányba ment el, mint amerre én terveztem elvinni őt, és abszolút neki volt igaza! Jó kis tanulság!

Hogy mi volt a feladat, azt majd megtudjátok holnap, de ha akartok, lehet tippelni!

Dupla önarckép fogkefével

Füleki Levente 5. o.

Kecskés Szebasztián 3. o.

Király Dániel 6. o.

Galambos Lívia 2. o.

Lipovszky Márton 1. o.

Égig Érő Fa

Kecskés Szebasztián (3. osztály)

Tóth Soma (3. osztály)

Király Bernadett (2. osztály)

Bakos Liza (2. osztály)

Lipovszky Márton (1. osztály)

Egy pályázatra készültek a rajzok.
A többiek még nem fejezték be a rajzaikat, azokat még majd később feltesszük ide, rendkívül izgalmas ötletek vannak közöttük!

"Várjuk alkotásaitokat, melyekkel elmesélitek, vajon milyen is ez a fa, mi történik hűsítő lombjai alatt, milyen lények laknak odvaiban, milyen madarak fészkelnek az ágain. Vajon hogyan nyújtózik a nap felé, hogyan karolja magához a csillagokat? Van-e olyan kalandvágyó hős, aki vállalkozik arra, hogy megmássza? És ha igen, vajon mit talál az ágak sűrűjében?"

Ragyogó virág

Galambos Lívia (2. osztály)

Ez a szépséges "szeretetvirág" egy másik feladat alternatívájaként született a legutóbbi foglalkozáson.

Szeretném még elújságolni, hogy a hiányzó álommadarak felkerültek ide.

Üvegpalota

Tóth Soma (3. osztály)

Galambos Lívia (2. osztály)

Dobre Hanna (1. osztály)

Füleki Levente (5. osztály)

Áttetsző üveg, jég, vagy kristálypalotákat terveztünk rajzolni, de az elkészült művek nem csak üvegtéglából épült várakra hasonlítanak, hanem puha, légies foltjaikkal elmosódó emlékeket, látomásokat is felidéznek, mintha súlytalan levegőből, fényből lennének.

Ezen a foglalkozáson ismerkedtünk meg ezzel az érdekes technikával (amelyet szintén Berettyóújfalun láttam), de biztosan sokszor előkerül még, ha a téma megkívánja.
A viaszos batikoláshoz hasonlóan alkalmazzuk a folyékony ragasztót. Ahol bevonja a papírt, ott nem tapad rá a porpasztell, és lefut róla a festék - a színeket a ragasztó száradása után dörzsöljük/festjük a papírra. Annak ellenére is izgalmas munkák születtek, hogy az első próbálkozás alkalmával még hol túl vékonyra, hol túl vastagra sikeredtek a ragasztós vonalak, valamint annak a tapasztalata is csak a végén lett a miénk, hogy érdemes gazdagon rajzolni, sok-sok vonallal tagolni a palotánkat, akár minden téglát kiemelve.

Szénmanók házikói

Bakos Liza (2. osztály)

Képzeljük el a szénmanók kicsi faluját, akik Feketeországban, egy szénbánya mellett élnek, a bányában dolgoznak, a házaikat, utacskáikat is fekete szénből építik, a kertjükben fekete tulipánok virítanak, szénportól fekete patak csörgedezik a házikóik mellett...

Király Bernadett (2. osztály)

Tuza Bence (2. osztály)

Ez a feladat szintén Igazgyöngyös ötlet, és például azért jó, mert a kisgyerekek általában nem szeretik a fekete színt, és ezzel a feladattal megéreznek valamit abból, hogy a fekete is tud izgalmas lenni, és egészen különleges, titokzatos hatást lehet elérni vele. Kicsit segít elszabadítani a megszokott látványoktól a képzeletet.

A képek tussal, akvarellel és ezüst, arany színű zselés tollal készültek. Idővel biztosan ráéreznek a gyerekek az aprólékos díszítgetés ízére is, egyelőre keveseknek van türelmük hozzá - ami nem baj, nekik expresszívebb technikák valók - ettől függetlenül mindenkinek érdemes néha új területekre eveznie, hátha megtetszik valami ott is...

Bóbita

Weöres Sándor versei, amelyekben álomszerűen sorjáznak a meglepően társított képek, különösen alkalmasak arra, hogy megtermékenyítsék a képzeletet, és gyönyörű rajzok kiindulópontját képezzék.
A tündér című vers is ilyen, ráadásul a gyerekek ismerik, kívülről tudják, könnyen dolgoznak vele emlékezetből is.
Gyönyörű munkák születtek megint:

Király Bernadett 2. osztály

Angyal Kincső 2. osztály

Bakos Liza 2. osztály

A gyerekek a fenti rajzokat úgy készítették, hogy először színes anilines festékfoltokat folyattak össze a papíron, mintha csak selymet festenének, aztán  alkoholos filccel megrajzolták a választott képet a versből, végül fehér temperával emelték ki a legfontosabb részleteket. A tempera aztán kicsit magába is oldotta az alatta lévő színeket, ettől különösen izgalmas hatásúak lettek a képek.
A feladat ötletét szintén L. Ritók Nórának köszönjünk !

Szent Márton napi rajzpályázatra

...adták be a kisfiaim az alábbi két rajzot:

Lipovszky Ábel (5 éves)

Lipovszky Márton (1. osztály)

Olyan gyönyörűek lettek, hogy a blogra kívánkoztak, akkor is, ha nem a szakkörünkön készültek.
Szépen szemléltetik a jó eszközválasztásban rejlő lehetőségeket, mert ugyanezt a kompozíciót színes ceruzákkal is elkészítették, de az persze nem ennyire mutatós. A ceruzarajznak más előnyei vannak, a finomsága, a vonalak és árnyalatok változatos és érzékeny megoldásának lehetősége. De ha valaki látványosabb, ugyanakkor olyan egyszerű és gyors technikát szeretne választani, amely a legkisebbeknek sem okoz gondot, akkor érdemes olajpasztellel rajzolni, amit aztán egy jó minőségű akvarellel, vagy, mint itt is, anilines festékkel fessünk át, szépen, tisztán és élénken fognak ragyogni a színek egymás mellett!
Viszont - és ez is a helyi kistérségi rajzpályázat tapasztalata, amelyben tavaly én is zsűriztem - ha a szülő igazán jót akar a gyermekének, ne dolgozzon helyette, és végképp be készítse el helyette a pályázati rajzot, mert ez egyrészt nevetséges (a gyerekek tudnak csak jó gyerekrajzokat készíteni, ha a felnőtt mímeli, az csakis suta és szerencsétlen lehet), másrészt csalásra tanítja a gyereket, harmadrészt pedig, és ez a legfontosabb szempont, elveszi a gyermektől az örömet is. Az alkotás örömét, díj esetén a dicsőség örömét, magát a sikerélményt.
Én ezt botránynak tartom!
Rengeteg ilyen szülői "gyerekrajzzal" találkoztam tavaly Márton-napkor, melyek közül a legsúlyosabb az a fekete alapon sárga, domborodó festékkel készített liba-csontváz volt, amelyen nem volt nehéz azt feltételezni, hogy egy negyedikes gyermeknek sok köze nem lehet hozzá. Ráadásul biztos vagyok abban is, hogy az a szegény kisiskolás sokkal jobbat rajzolt volna a maga erejéből.
Elégedjünk meg tehát azzal, hogy jó minőségű festékeket, krétákat, szép színű, puha ceruzákat adunk a gyermek kezébe, esetleg a kompozícióban, vagy a kép témájában adhatunk szóbeli javaslatokat, de aztán engedjük érvényesülni a gyermekek eredeti gondolatait, látásmódját, és kreativitását.

p.s.: A Rajzműhely foglalkozásain az utóbbi hetekben készült munkák feltöltése egy programhiba miatt késlekedik, de talán a napokban sikerül bepótolni ezt a lemaradásunkat.

Aranyhalak

A rajzműhely eheti foglalkozásán befejeztük a félkész rajzainkat, és azt a halacskás közös művet is, amit a második találkozásunkkor kezdtünk el, mert a gesztenyés képekkel gyorsan elkészültünk.
Elképzeltünk egy olyan csodálatos aranyhalat, aki teljesíti azt a kívánságunkat, amire a legeslegjobban vágyunk. Aztán A5-ös papírokra megrajzoltuk, és a halacska díszítése, pikkelyei közé elrejtette ki-ki a maga kívánságát. Az elsősök nem írták bele, de nem hiszem, hogy egy aranyhalnál ez akadálya lenne a vágyak beteljesítésének... Végül egy közösen festett nagy kék tóba dobtuk őket, pontosabban egy tiszta vizű tengerbe, ahol boldogan úszkálhatnak a korallok között.

Az elkészült álommadarakat és egyebeket pedig nemsokára feltöltöm a korábbi posztokba!

Üvegablak

Ez a gyönyörű ablak nem a szakkörön készült, hanem még tavaly, a hatodik osztállyal, a középkor művészettörténetéhez kapcsolódóan alkottuk, közös munkával. Egyik órán mérműves ablakokat terveztünk, a következő dupla órára pedig kivágtam egy nagy fotókartonból a közös ablak (kőcsipkés)keretét. Az ablaknyílásokat sütőpapírra rajzoltuk körül, kis ráhagyással kivágtuk, majd a gyerekek egyet-kettőt kitöltöttek mintákkal. Fekete filctollal megrajzolták a kontúrokat (az ólomüvegben ez az ólompánt), és világos színű filcekkel kiszínezték. Az összerakott üvegablak szépségére pedig még azok is rácsodálkoztak, akiknek alig volt türelmük befejezni a maguk kis ólomüvegét.
Ugyanebben az osztályban aztán anyák napjára A5-ös képeslapok is készültek ezzel a technikával, a két oldalán ablakos keret egy-egy rajzlapból készült:

Álommadár

Angyal Kincső 2. o.

Ezúttal egy különleges, varázslatos  madarat rajzoltunk, aki éjszaka a gyerekekhez repül, és a leggyönyörűbb álmokat viszi el nekik!

Lipovszky Márton 1. o.

Bakos Liza 2. o.

Ludányi Laura 3. o.

Kecskés Szebasztián 3. o.

Galambos Lívia 2. o.

Király Bernadett (2. osztály)

Tóth Soma (3. osztály)

Dobre Hanna (1. osztály)

Tuza Bence (2. osztály)

Kecskés Szebasztián (3. osztály)

A rajzok viaszkarc technikával készültek,  olajpasztellel, színes tussal és vízfestékkel, A4-es méretben.
(A többi álommadár pillanatnyilag befejezetlen, ha elkészülnek, azokat is feltesszük ebbe a posztba!)

Madárszemmel

Vajon mit láthat az a madár aki egy borús, esős őszi napon ücsörög a gesztenyefa ágán, a rozsdásodó falevelek között?

 

 

A rajzok olajpasztellel, anilines festékkel és vízfestékkel készültek.

Itt lakom!

Angyal Kincső 2. o.

Vincze Virág 5. o.

Kecskés Szebasztián 3. o.

 Az első alkalommal még csak öten voltunk, és a lakóhelyünkről, a házunkról és a falunkról készítettünk rajzot, filctollal és színes ceruzával, A4-es méretben.
(Ez a feladat korábban is előfordult a blogon, ott nagyobbak készítették.)
Ebbe a bejegyzésbe csak a már befejezett munkákat tettem fel. ha a többi is teljesen elkészül, azokat is pótoljuk!