Szabadság

A tanév utolsó rajzszakkörén készültek ezek a rajzok, mielőtt kitört a nyáriszünet, de a szabadság szó a címben nem csak emiatt jutott eszembe. Tanultunk egy új komponálási technikát a gyerekekkel, ami ami bizonyos értelemben felszabadítja a képzeletet, a látást a megszokott, berögzült sémák alól. 

A gyerekek általában olyan módon komponálják meg a rajzaikat, hogyha több elem kerül egy képre, akkor azokat szépen egymás mellé (alá-fölé) helyezik el, kirakosgatják sorban a papírra a motívumokat, figurákat, hogy mind jól látsszon. Ez a leltározásszerű szerkesztés nagyon archaikus dolog, az ókori Egyiptomban, és sok más ősi kultúrában is jellemző volt, és a gyerekek számára is ez az alapértelmezett ábrázolásmód. És ez teljesen rendben van! De néha szeretem kimozdítani a gyerekeket a megszokásaikból - főleg a nagyokat... de a kisebbek is jöttek velünk, csak kevésbé értették, hogy mire jó ez az egész, ami abszolút érthető. De még ha furcsállták is ezt a feladatot, azért részt vettek a kalandban, és nem is akárhogy! 

Nos, a lényeg a takarás volt, annak a megértése, hogy van ám arra is lehetőség, hogy egymás mögött helyezzük el a motíumokat, úgy, hogy azok kissé kitakarják egymást - és ez egyrészt a térbeliség érzetét fogja kelteni, másrészt pedig sokkal izgalmasabb kompozíciókat eredményez!

Na de nem olyan egyszerű ám egy madárka kilógó csücskét megrajzolni, úgy, hogy a többit nem látjuk. A zseniális ötlet - amely L. Ritók Nórától származik! - a következő volt: 

Vágjunk ki egy formát papírból. Esetünkben ez madár volt, fecske, galamb, vagy más madár. Ezt a madarat aztán ceruzával néhányszor körülrajzoltuk a papíron, úgy, hogy a rajzolatok egymásra lógjanak. Utána filctollal elkezdtük kibogozni a vonalrengeteget: kiválasztottunk egy madárkörvonalat, ami a legközelebb lesz hozzánk, és ezt körbekerítettük, és aztán sorban a többit is, de mindig csak a kilógó részét. Amikor ezzel elkészültünk, dekoratív vonalakkal vettük körül a figurákat, aztán kifestettük a képet.

Annyira izgalmas, érdekes kicsit absztraktba hajló rajzok születtek! A dekorativitással, a háttér (vagy a figurák) mintázásával még lehetett volna játszani, de már nagyon fáradtak voltak a gyerekek, nem tudtuk sajnos a végtelenségig tupírozni a dolgot, mindenesetre ezzel az ötlettel még sok más tervem van, sokfelé el lehet kanyarodni vele, témájában és kidolgozásában is - és el is fogunk, jövőre!

Nagy Alíz 3. osztály

Bódis Hanga 4. osztály

Fehér Fanni 4. osztály

Csikos Alíz 3. osztály

Gál Alexandra 3. osztály

Molnár Hanna 2. osztály

Kerek Noémi 2. osztály

Csikos Hanna 2. osztály

Szirmai Zente 1. osztály

Gergely Dorina 2. osztály

Nagy Ádám 4. osztály

Tóth Attila 2. osztály

Kovács Szófia 1. osztály

Szabó Blanka 4. osztály

Hordós István 4. osztály

Juhász Borbála 3. osztály

Kerek Léna Anna 3. osztály

A sárkány szeme

Az utolsó előtti pillanatban alkalommal belenéztünk a sárkány szemébe, nagyon közelről. Na persze, nem volt muszáj valami retettentő, ádáz tűzokádó sárkányt elképzelni, lehetett az egy szelídebb, növényevő dinoszaurusz, vagy egy egészen kicsi és cuki gyík is, kinek-kinek bátorsága szerint, a lényeg, hogy alkalmunk legyen a szem íriszének színátmeneteit megfesteni, körülkeríteni pikkelyekkel, mintha szirmok lennének, kifesteni, aztán csak rácsodálkozni, hogy nahát, ez tényleg NÉZ!

Csikos Alíz 3. o

Fehér Fanni 4.o

 

Pribula Sára 2. o

Csikos Hanna 2. o

Szabó Blanka 4.o

Kovács Szófia 1.o

Mohácsi Mirtill 4. o

Juhász Borbála 3.o

Láng Laura 2.o

Szirmai Zente 1.o

Kerek Noémi 2.o

Hordós István 4.o

Gergely Dorina 2.o

Molnár Hanna 2.o

Tórh Attila 2.o

Bódis Hanga 4.o

 

Kertecske

Két héttel ezelőtt egy kis kertet kerteltünk, veteményeztünk benne, aztán felmásztunk a cseresznyefára, elnézegettük a kertben megjelenő az élőlényeket... 

L. Ritók Nóra feladatát vettem kölcsön: A lapot hat részre osztottuk, és megpróbáltunk mindegyik részben valamilyen más mintát rajzolni. Előtte beszélgettünk arról, hogy a kertben, vagy főleg, amikor a buszon ülve kinézünk az ablakon a falu közeli dombokra, látjuk, hogy a vetemények, a szőlők, bokrok, fák, milyen rendezett mintázatokat alkotnak, ezek a különböző mintájú földdarabok pedig olyanok egymás mellett, mintha egy kockás takarót terített volna valaki a földekre. Tehát, mintázatokat  variáltunk filctollal. Utána a négyzeteket más-más zöldre igyekeztünk festeni. Beszélgettünk a színkeverésről: hányféleképpen, hányféle zöldet lehet kikeverni a festék zöld gombjain kívül? Lehet kékből és sárgából, töbféle kékünk is van, tehetünk hozzá barnát hogy olajzöld legyen, vagy lilát, vagy sokkal több sárgát, és így tovább. Végül pedig tussal minden kertrészbe elhegyeztünk néhány sziluettet, madarakét és növényekét, ezúttal nem felül-, hanem oldalnézetből.Izgalmas rajzok születtek, és még izgalmasabb lenne ezeket továbbvinni... akár még tovább gazdagítani a rajzokat belerajzolással, krétával vagy zselés tollal... 

Szabó Blanka 4.

Kerek Léna Anna 3.

Csikos Hanna 2.

Fehér Fanni 4.

Pribula Sára 2.

Tóth Attila 2.

Kerek Noémi 2.

Láng Laura 2.

Kovács Szófia 1.

Juhász Borbála 3.

Molnár Hanna 2.

Mohácsi Mirtill 4.

Gál Alexandra 3.

Nagy Alíz 3.

Bódia Hanga 4.

Szirmai Zente 1.

Csikos Alíz 3.