Rétes

Az volt az elképzelésem a mai alkalomra, hogy a klasszikus festészet ízét próbáljuk megragadni egy feladatban a gyerekekkel, és reménykedtem benne, hogy a kicsik is vevők lesznek rá. Úgy láttam, a többségnek ízlett, amit főztünk, és ez örömmel töltött el. Jó, persze voltak olyanok is, akik, még mielőtt bármit is mondtam vagy mutattam volna az aktuális feladattal kapcsolatban, és még azt sem tudták, mi lesz az, máris fintorogtak a plafont nézve, hogy jaaaaj, ez biztos tök uncsi lesz... dehát május vége felé járunk, ilyenkor lélekben már sok gyerek nyaralni indult, dekoncentrált, és türelmetlen, hiszen kinn süt a nap, nyári meleg van, bodzaillat bizserget, és annyira csábít a szabadság, hogy a csodának sincs kedve a suliban ücsörögni holmi feladatok fölött... Tulajdonképpen tökéletesen megértem én ezt is, nem is veszem magamra. :-D Nem is unalom ez, csak vágy az "igazi rét" után. És bár érdemes vállalkozni arra a kalandra, amit az adott alkalomra előkészítek, de nem kötelező:  lényeg, hogy végül mindenki találjon magának valami számára érdekes témát.

A kiindulópontunk Gustav Klimt festészete volt, és az ő aprólékos-játékos rétjei, virágözönjei - a szakkörön mutattam a gyerekeknek néhány reprodukciót is, ezeket lásd lejjebb.  A gyöngyöstarjáni szakkörök történetében egyszer már játszottunk hasonlót, kisgyerekekkel és felnőttekkel is, csak akkor vizet festettünk hasonló módon, úgy, hogy színekből "megszőttük" a tájképet. Ez egyszerre egyszerű és bonyolult, ugyanis, tulajdonképpen ugyanazt a műveletet kell sokszor egymás után elvégezni, amit egyáltalán nem nehéz kivitelezni, viszont egy kis kitartás is kell hozzá. És a gyerekek csodát alkottak, a kicsi elsősök is! Nézzétek:

Bódis Hanga - harmadik osztályos

Csikos Hanna - első osztályos

Csikos Hanna - második osztályos

Tóth Attila - első osztályos

Kerek Noémi, első osztályos

Mikula Dorka - harmadik osztályos

Mohácsi Mirtill - harmadik osztályos

Molnár Hanna - első osztályos

Pribula Sára - első osztályos

A technika a következő. Mi A3-as papírra dolgoztunk. Ahogy a vizes feladatverziónál vízszintes, itt függőleges vonalkákkal alapoztuk a hátteret - ami jól érzékelteti a növényi levelek és szárak szövedékét. Három-négyféle zöld temperával dolgoztunk. Először sötétzöld vonalkákat szórtunk el a nagy papíron, aztán közéjük világoszöldeket, aztán ezek közé kis barnával kevert zöldeket (khaki - Ató meg is jegyezte, hogy "nadrágszín", mármint erdésznadrág), majd ezek közé, minden megmaradt fehér területre sárgával kevert világoszöldet tettünk. Kis palettákon dolgozunk. A nehézség az volt, hogy a festéket ecsettel és egy kis vízzel fel kellett lazítani, hígítani, de nem hígra, csak krémesre - nehéz eltalálni a víz mértékét, összedolgozni egyenletesen a festékkel. Tehát mikor egy szín t kikevertük, felvittük mindet a papírra, és mikor elfogyott, körbemenve kinyomtam nekik a következő szín(eke)t és aztán a következőt, így haladtunk. Amikor kész volt a háttér, jöhettek a szirmok. Fázisfotók a legszebbekről:

Cs. Hanna (1) háttere

Kerek Noémi (1) háttere

Cs.Alíz (2) háttere

Ezután a virágokkal is így jártunk el, csak azokkal pöttyöket tettünk a háttérre. a lap alja felé nagyobbakat, a teteje felé kisebbeket... vagy nem. :-D Először hidegpirossal, aztán melegpirossal, aztán ezek fehérrel kevert árnyalataival, aztán sárgával, kékkel, satöbbi, amíg jól esett szaporítani, bonyolítani, színesíteni. A végén szóba jöhettek barna és sárga porzók, és miegyebek is.

Ezeket a Klimt képeket vittem be inspirációképpen:

Ezt a képet pedig én festettem példaként, mert enélkül nem hitték volna el, hogy a sok színes pöttyből és vonalból végül össze fog állni a rét, hogy érdemes lesz nekifeküdni a szisztematikus munkának. De amint fentebb látszik, a gyerekek nem kevésbé jól oldották meg a feladatot, mint én.

Itt pedig a különutas művek sorakoznak.

Kerek Léna - második osztályos. - Azt mondta, ne is fotózzam le az övét, de igazából annyira jónak találom, hogy nem tudom nem megmutatni: tök érdekes kép, nagyon szuper és izgalmas kompozíció, tökjó egyensúlyi helyzetekkel! Függetlenül attól, hogy a többiek mást csináltak, nagy öröm számomra ez a fél-absztrakt festmény!

Juhász Borbála - második osztályos 

Erős Natasa - második osztályos

Mohácsi Viola Blanka - második osztályos

Ékszerda

Ma jött el a zsugorfólia ideje - már régebben szerettem volna a gyerekekkel kipróbálni ezt, de csak most sikerült megtalálnom azt a dossziét, ahol ezek a műanyag lapok elbújtak úgy tíz évvel ezelőtt... :-D

 A zsugorfólia vagy zsugorka egy műanyag lap, a sütőben 120 fokon összezsugorodik az egyötödére, és eközben sokkal vastagabb is lesz. Az egyik oldala meg van csiszolva, tudunk rá rajzolni színes ceruzával - a rajz is összezsugorodik és sokkal élénkebb lesz. (Hobbiboltokban, A4-es formátumban kapható, még rajzolás előtt kell méretre vágni, lyukasztani (iratlyukasztóval) ). Azt mondjuk elfelejtettem mondani a gyerekeknek, hogy a ráírt szavak tükörképe fog látszani - mert nem is jutott eszembe, hogy írni fognak rá - de majd elnevezzük titkosírásnak... :-)

Nagyon szépeket rajzoltak a gyerekek, de sajnos nem mindegyikről tudom, hogy kié, így kivételesen név nélkül posztolom őket. Itthon kisütöttem a medálokat, még lefestem mindegyiknek a hátulját akrilfestékkel, hogy a pigmentek tartósan ottmaradjanak rajta, és jövő héten hazavihetik, láncra fűzhetik!

Mutatom a zsugrodás előtti és utáni állapotot.:

Igazság szerint a medálok előtt és után készítettünk egy másik rajzot is, de ezek még félkészek, mert nem száradtak meg ahhoz, hogy befejezhessük. A témájához hasonlót készítettünk nemrég - sziluett, éjszaka - de most a máshogy kezdtük el: a vizes alapról indított akvarellfestést szerettem volna megmutatni vele a gyerekeknek - ez mondjuk nem igazán jött össze, nem sikerült átadni... Utána tussal festettünk rá árnyakat, hegyeket, fákat, és ezután jöttek volna ezüsttel a csillagképek, sőt: igazából ezt csak egy háttérnek képzeltem el, egy később elkészítendő figurához. Remélem, egyszer ez a része is megvalósul, és be tudjuk fejezni ezeket a rajzokatis - na majd akkor megmutatom!

Bambuszerdő, avagy ízelítő japán tusfestészetből

Tegnap belekóstoltunk a keleti tusfestészetbe. Ez igazából csak egy kicsi ízelítő volt ebből a nagyszabású, csodálatos műfajból, amelyet Kínában másfél évezrede gyakorolnak, Japánban pedig évezredes múltra tekint vissza. A tusfestészet legalább annyira a meditáció, az elmélyülés útja, mint amennyire művészet. Iskolai körülmények között nem is igazán tudunk olyan körülményeket teremteni, ahol a gyakorlatnak ezt a meditatív jellegét a maga teljességében megtapasztalhatnánk - nem beszélve arról, hogy a tapasztalás intenzitása maga is egy tanulási folyamat eredménye, azaz sok-sok gyakorlás szüksége ahhoz, hogy ténylegesen létrejöjjön a meditáció - mindamellett mégis megéreztünk valamit ebből a hatásból. A festés ugyanis megkívánja, hogy a figyelmünket összpontosítsuk (nem görcsös, hanem inkább egyfajta laza koncentráció ez) összehangoljuk a mozdulatainkat és elcsendesedjünk festés közben. 

A tusfestésnek megvannak a maga technikai fogásai, és egy viszonylag szigorú sorrendje, amelyeket el kell sajátítanunk - a bambusz festése például négy egymást követő gesztusból áll - de ezek a szabályok egy olyan keretet adnak, amelyen belül jobban megnyílik a szabad alkotás tere, mintha bármit-bárhogy szeretnénk festeni. Ezt sokszor megtapasztaltunk már az alkotóműhelyben is, a legjobban működő feladataink mind ilyenek voltak. (Egyébként nem csak a műkedvelő, hanem a profi művészet is így működik: keretek közé szorítjuk az ábrázolást, mintegy radikálisan leszűkítve az ábrázolási lehetőségeket, de paradox módon ez nem megköti a kezünket, hanem dobbantóként működik, ez teszi lehetővé a szabad alkotást.) 

Először a négy gesztust gyakoroltuk, egyszerű nyomtatópapírokon, - a levél volt a legnehezebb mindannyiunknak - aztán megpróbálkoztunk a komponálással, végül ugyanezt vékony japán rizspapíron is kipróbáltuk. 

Remélem, nem kevertem össze a rajzaitok fotóit...

Katica festményei:

Lili festményei:

Olgi festményei:

Ági festményei:

Ezek pedig az én próbálkozásaim - csalok persze, mert én nem most először próbáltam, hanem harmadszor, de azért pontosan annyira tapasztalatlan voltam ebben a műfajban, mint a többiek, és ugyanannyira izgultam is:

Ami a hajszálvékony rizspapírt illeti: sokkal, sokkal nehezebb arra festeni, mint egy sima papírra! Amikor a mozdulatok, ecsetvonások gyakorlása után a szumi-e papírra merészkedik az ember, hirtelen megint a startmezőnél találja magát, mintha semmit sem tudna, annyira más terep. Hirtelen beszívja a tust, ami a papír anyagában tovább terjed, szétfut, a papír felpúposodik, nyúlik, hullámos lesz, és úgy érezzük, hogy a folyamatot egyáltalán nem tudjuk uralni. Ez egészen addig okoz problémát, amíg meg nem tanulunk számolni ezzel a "természeti jelenséggel", és be nem fogjuk a vitorlánkba a szelet. Azaz, amíg nem tanulunk meg építeni erre a tulajdonságra, hiszen, bár nagyobb munka, de sokkal magasabb rendű esztétikai minőség keletkezhet általa. Mutatok egy közeli képet: elképesztően finom tónusgazdag foltok jönnek létre, a szürke és fekete ezer árnyalata.

És sok-sok gyakorlás után az is kiderül, hogy a véletlen, az elemek véletlenszerű működése nem az ellenségünk, hanem a barátunk. A kerámia is ilyen, különösen a fatüzelésű kemencében kiégetett kerámia, amelynek ugyancsak a japánok a nagymesterei: teret adnak a föld, a víz, a levegő és a tűz munkájának, a kemencében kavargó és az edényekre rakódó hamunak - nem védekeznek ellene, hanem segítik, hogy kibontakozzék, ahogyan a természetben történik. Így jönnek létre a legszebb, megismételhetetlenül szép edények. Igaz, ennek a szépségnek a befogadása, meglátása éppúgy gyakorlatot igényel, mint az alkotás.

Pillangó-hatás

A tegnapi szakkörön fantasztikusan jó művek születtek, - sokszor érzem ezt, de a tegnapi valahogyan még ebből is kiemelkedett, mert nem csak a végeredménye lett jó, hanem a munka mindhárom fázisa érdekes volt a gyerekek számára, mindháromnál megértették a művelet lényegét és célját, a feladat nehézségi foka pont megfelelő volt (flow-élmény akkor keletkezik, ha a feladat nem túl könnyű, mert az unalmas, és nem túl nehéz, mert az frusztráló, hanem éppen a kettő közti mezsgyére esik, azaz kihívást jelent, de még pont képesek vagyunk megoldani) és mindannyian kihozták belőle a legjobbat. Ráadásul sikerült pont azt a hatást elérni, amit szerettem volna, azaz, hogy legyen egy csipkeszerű, mozgalmas és színes hátterünk, és rajta egy karakteres nyomat, hogy az álomszerű és a konkrét szépen ellenpontozza egymást. Ha akarnám se tudnám rangsorolni az elkészült műveket, mindegyik egyformán gyönyörű! Azt sajnálom csak, hogy többen is hiányoztak, és lemaradtak róla... 

 Egyébként ez egy olyan feladat, amit kisgyerekként és felnőttként, profiként és amatőrként is tökjó és izgalmas csinálni. A keddi alkotóműhely felnőtt csoportjában készült már hasonló, ami a nyomatot illeti, csak ott máshogyan hoztuk létre a színes hátteret. A folyamatról a poszt alján írok.

Tóth Attila - 1.o

Mikula Dorka - 3.o

Gál Alexandra - 2.o

Bódis Hanga - 3.o

Mohácsi Viola Blanka - 2.o

Kerek Noémi - 1.o

Molnár Hanna - 1.o

Mohácsi Mirtill - 3.o

Pribula Sára - 1.o

Juhász Borbála - 2.o

Kerek Léna - 2.o

Láng Laura - 1.o

Erős Natasa - 2. o

A feladat menete a következő volt: Először is, színesre festettünk egy A4-es papírt anilines festékkel. Ez jó, mert bárhogyan megoldható, és a színek egymással való keveredése, találkozása önmagában is élvezetes. Persze ez akvarellpapíron sokkal szebb lesz, de sajnos most csak egyszerű dipát tudtunk használni. Csak az volt a kritérium, hogy ne legyen túl sötét, a lilát például csak sok vízzel használják. Utána folyékony fehér temperával (nem is tubusosat használtunk, hanem eleve a hígabb, kevesebb pigmentet tartalmazó flakonosat, amit még higítottam nekik egy kicsit) vékony ecsettel növényeket rajzoltunk a háttérre, és az anilines festéknek megvan az a szép tulajdonsága, hogy beleoldódik a temperába, elszínezi azt, amitől áttetszőnek látszik a fehér csipke, és egy érdekes álomszerű hatás jön létre:

Amíg a háttér száradt, elkészítettük a pillangókat: dekorgumi lapra rajzoltak a gyerekek pillangókat, aztán kivágták azokat, végül pedig szép sorban mindenkiét rányomtattuk a virágos-színes papírra, linófestékkel.