Lábbal festés

A tanév utolsó rajzszakkörén LÁBBAL festettünk. Amint a képen is látható - körbeültünk, a földre tettük a rajztáblákat, papírokat és az eszközöket, levettük a cipőnket, és a lábujjaink közé fogva az ecsetet, nekiálltunk festeni BÁRMIT. Igazából örültünk, ha az ecsetet sikerül megfogni és megtartani, eltalálni a végével a festéket, majd a papírt... ISSZONYÚ nehéz volt - tudom, mert én is a gyerekekkel festettem. begörcsölnek az ember ujjai, aztán a combizmai is. A rettenetes szenvedéseink közepette azért iszonyú sokat nevettünk a bénázásainkon, szóval alapvetően jól éreztük magunkat, csak jajgattunk közben - igazi magyaros sírvavígadás volt ez! :-D Munka közben egyrészt arról beszélgettünk, hogy ugyanilyen nehéz volt, amikor kicsi korunkban a kezünkkel próbáltunk meg először rajzolni, vagy bármit csinálni, és aztán milyen jól belejöttünk... másrészt pedig visszaemlékeztünk arra a naptárra, amit korábban együtt nézegettünk, amiben szájjal-lábbal festők művei vannak, és a kihívás nehézségét megtapasztalva még jobban elámultunk az ő teljesítményükön. Egyébként nem kellett VALAMIT festeni, a SEMMI éppúgy remek témának minősült, meg is említettem a gyerekeknek az amerikai absztrakt expresszionisták festészetét, Jackson Pollockot és a többieket, akik éppilyen, sőt, sokkal ilyenebb művekkel elképesztően híresek és gazdagok lettek. Szóval többnyire absztrakt festmények születtek - én is egy festékfirkát készítettem. De voltak közöttünk olyan is, aki egyből profinak bizonyult - például Noémi - akinek kész terve volt, hogy mit akar festeni, a terv tökéletesen illeszkedett a technika korlátaihoz, és a megvalósítás is tökéletes volt, egy nagyon fegyelmezett, hosszan kitartó, figyelmes munka eredményeképpen. Mert a tehetség fontos dolog, de gyümölcsöt csak annak hoz, aki kitartóan gyakorol.

Kerek Noémi

Kerek Noémi

Kovács Szófia

Gergely Dorina

Kovács Szófia

Láng Laura

Balogh Róza Elza

Láng Laura

Szirmai Zente

Pribula Sára

Ármány Kinga

Tóth Attila

Kézzelfestés

Tornyai János, az alföldi iskola nagy festője azt mondta egyszer, hogy azért fest, mert "Kenyni jó!". Nahát kérem, most mi is "kenytük" az anyagot, KÉZZEL a papírra, nyakig megfürödve benne, mert az jó, néha jó. (Manapság sok gyerek nem tapasztalja meg az elemi találkozást az anyagokkal, azt, hogy különböző textúrájú dolgokat tapintson, markoljon, és kenjen szanaszét - homokot, sarat, sütitésztát, bármit - olyan tiszták és szalonképesek folyton, hogy az egészen szomorú :-D ... Hát ezekkel a gyerekekkel, és úgy általában a mi szakkörünkben ez nem sűrűn fordul elő, a szappan- és mosóporgyárak legnagyobb örömére.) Először egy alapot készítettünk, aztán erre BÁRMIT festhettünk, amit csak ki tudtunk hozni a történetből, mert hiszen vékony festő vagy rajzeszköz nem állt rendelkezésre. Tökjó dolgok születtek, az állatfiguráktól a Klimt-ihlette posztimpresszionista képig. A festéshez egyébként kifejezetten gyerekeknek való ujjfestéket használtunk most, amelyben nincsenek egészségre ártalmas anyagok.

Láng Laura

Gergely Dorina

Pribula Sára

Tóth Attila

Kerek Noémi

Közös festés

A feladat csak annyi volt, hogy az óriási karton (matt hátuljára) először fessék meg feketével a kép kontúrjait - amihez közösen kellett kitalálni a témát és a kompozíciót. Semmilyen megkötés nem volt, szabadon terveztek. És amikor ez elkészült, kifestették anilines festékkel. A nagy méret és a közös munka miatt nagyon színes, izgalmas festmények születtek!

A kooperáció képessége rendkívül fontos dolog (lenne) a társadalomban és a munka világában is, aminek a gyakorlására túl kevés alkalom nyílik az iskolában, mert általában egyedül dolgoznak, sőt egymással versenyeznek a gyerekek. Az ilyen feladatok tapasztalatai (és közben a tanári visszajelzesek) segitenek kialakítani ezt a képességet, ami a felnőtteknek sem könnyű feladat egyébként.

Az egyéni ötleteket össze kell hangolni, hozzátenni valami a közöshöz, de nem ráerőltetni a többiekre, elviselni, hogy valamennyit engedni kell belőle, azért, hogy a többiek is kibontakozhassanak, nem leuralni másokat, nem parancsolgatni, hanem támogatni egymást, és a véletlenül félresikerült dolgokból konstruktívan és közösen kihozni valami igazán jót...

ha ezek a dolgok készségszinten mennének mindannyiunknak, a felnőtt társadalomnak is, azt hiszem, sokkal boldogabb hely lenne a világ!

De ezeknek a gyerekeknek ez ment - összecsiszolódtak az egyéni akaratok és elképzelések munka közben, eleinte még egymást irányítgatták, de hamar megértették, hogy ez nem visz előre, és ráhangolodtak az együttdolgozásra, egymás segítésére, a konfliktusokat pedig elrendezték. Nagyon ügyesek voltak!

(V.ö: " legyetek olyanok, mint a gyermekek!")

werkfotók:

Arcok

Ma két jó fejet mutatok: Máté és Matyi rajzát. Színes kartonra Gioconda olajpasztellel rajzoltunk fejet, először a kontúrokat (- "dehát mi nem is tudunk arcot rajzolniii!" - "ó dehogynem! csináljuk lépésenként..." ) Aztán kiszíneztük. Egyszerű történet, de szerintem nagyon fincsi felületet-textúrát kapunk így, és szép a körvonalak kék aurája is! Lám, elsőben is lehet nagyszabású, látványos képeket készíteni!

Csikos Máté 1. osztályos

Hordós Mátyás 1. osztályos

"Tengerre, magyar!"

Milyen színű a tenger? És milyen színű az ég? 

Ezt a feladatot nagyon szeretem, emlékeim szerint én fejlesztettem... Kilenc éve aprólékos leírásban meséltem a feladatról ezen a blogon (ITT lehet elolvasni), amikor először festettünk ilyet gyerekekkel, (köztük a saját, akkor még kicsi gyerekeimmel), aztán pedig öt évvel ezelőtt az akkori felnőtt alkotóműhelyben is megcsináltuk ugyanezt, (amit pedig ITT lehet megnézni). 

A lényeg az, hogy úgy festünk, mint az igazi művészek, és nem úgy, mint az ovisok, hogy hát kék ég, kék víz, napocska és slussz. Hanem építkezünk, különböző finom színárnyalatokból megszőjük a tájképet, apránként sűrítve, bonyolítva az egymástól kissé eltérő módon kikevert színárnyalatokat. Amikor kész a víz, akkor a víz színeiből keverjük ki az eget, hiszen a valóságban is tükröződnek kissé egymásban az égi és a földi vizek...

(Akkor és most is bevált a feladat, ami újra megerősített abban, hogy a gyerekeket érdemes az IGAZI művészettel találkoztatni, nem gagyi, úgymond "gyerekes" dolgokkal fárasztani őket, hanem valahogyan beavatni őket abba, egy tapasztalat által, hogy tényleg, mi is az igazán izgalmas a művészetben, a művészet "csinálásában"? És ha ezt megérzik, akkor a műalkotások befogadása is sokkal könnyebb lesz számukra, meglátják benne a szépet, az érdekeset, ami meg azért jó, mert aki képes a kulturális javakkal táplálkozni, akinek örömet okoz egy festmény, egy könyv vagy egy zene, az boldogabb ember lesz, gazdagabb érzelemvilággal, sokkal magasabb érzelmi intelligenciával, ami pedig abban is segít, hogy a tanulmányaikban, és a gyakorlati életben is jobban elboldoguljanak, megállják majd a helyüket. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek egy is alsó tagozatos, szerda délutáni szakköri festegetés nyomán, de a pedagógiai és a saját tapasztalatom szerint ez teljesen reális. A művészet nem egy szűk, magát elitnek képzelő réteg teljesen felesleges úri huncutsága, hanem igazából arra való, hogy mindannyian megélhessük általa a mélyebb és jobb és teljesebb énünket...)

Szabó Blanka

Kovács Szófia

Ármány Kinga

Láng Laura

Gergely Dorina

Szabó Szonja

Balogh Róza Elza

?

Kerek Noémi

Pribula Sára

Tóth Attila