Bokréta Rajzműhely Gyöngyöstarján: "Tengerre, magyar!"

Milyen színű a tenger? És milyen színű az ég?

Ezt a feladatot nagyon szeretem, emlékeim szerint én fejlesztettem... Kilenc éve aprólékos leírásban meséltem a feladatról ezen a blogon (ITT lehet elolvasni), amikor először festettünk ilyet gyerekekkel, (köztük a saját, akkor még kicsi gyerekeimmel), aztán pedig öt évvel ezelőtt az akkori felnőtt alkotóműhelyben is megcsináltuk ugyanezt, (amit pedig ITT lehet megnézni).

A lényeg az, hogy úgy festünk, mint az igazi művészek, és nem úgy, mint az ovisok, hogy hát kék ég, kék víz, napocska és slussz. Hanem építkezünk, különböző finom színárnyalatokból megszőjük a tájképet, apránként sűrítve, bonyolítva az egymástól kissé eltérő módon kikevert színárnyalatokat. Amikor kész a víz, akkor a víz színeiből keverjük ki az eget, hiszen a valóságban is tükröződnek kissé egymásban az égi és a földi vizek...

(Akkor és most is bevált a feladat, ami újra megerősített abban, hogy a gyerekeket érdemes az IGAZI művészettel találkoztatni, nem gagyi, úgymond "gyerekes" dolgokkal fárasztani őket, hanem valahogyan beavatni őket abba, egy tapasztalat által, hogy tényleg, mi is az igazán izgalmas a művészetben, a művészet "csinálásában"? És ha ezt megérzik, akkor a műalkotások befogadása is sokkal könnyebb lesz számukra, meglátják benne a szépet, az érdekeset, ami meg azért jó, mert aki képes a kulturális javakkal táplálkozni, akinek örömet okoz egy festmény, egy könyv vagy egy zene, az boldogabb ember lesz, gazdagabb érzelemvilággal, sokkal magasabb érzelmi intelligenciával, ami pedig abban is segít, hogy a tanulmányaikban, és a gyakorlati életben is jobban elboldoguljanak, megállják majd a helyüket. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek egy is alsó tagozatos, szerda délutáni szakköri festegetés nyomán, de a pedagógiai és a saját tapasztalatom szerint ez teljesen reális. A művészet nem egy szűk, magát elitnek képzelő réteg teljesen felesleges úri huncutsága, hanem igazából arra való, hogy mindannyian megélhessük általa a mélyebb és jobb és teljesebb énünket...)