Cseresznyevirágzás

A gyerekek mai szakkörén Távol-Keletre kirándultunk. Tavasz van, a cseresznye és a vadszilva ezekben a napokban kezd virágozni Japánban, és ezzel elérkezik a Hanami ünnepe. Nálunk is egyre több gyümölcsfa bontja a virágait a kertben, a múlt héten lemetszett ágak itt pompáznak az asztalunkon. Erről jutott eszembe ez a pinteresten talált feladat. Nagyon jó, ha néha olyasmivel is tudunk foglalkozni, ami egy kicsit tágítja a gyerekek kulturális látókörét, vagy művészettörténeti ismereteit.
Először beszélgettünk kicsit az ünnep kínai eredetéről, és a japán szokásokról.
Szemléltető ábrák segítségével megismerkedtünk néhány írásjellel is, amelyek hasonlóak a két nyelvben: a virág szó például (ha minden igaz) így néz ki a japánban: 花 (hana)
a kínaiban pedig majdnem ugyanolyan: 花(huá).
Az ünnep neve, a "hanami" szó 花見 a virág és a nézés szavakból áll, tehát az ünnep neve virágnézést jelent. A "sakura" vagyis a cseresznyevirág szó pedig így néz ki: 桜

Mi inkább Kínához kapcsolódó képet készítettünk, mert így alkalmunk nyílt a csodálatos kínai porcelánvázákra gondolni, illetve ilyesmit rajzolni. (Ez nekem, mint kerámikusnak külön is szívügyem :-) )
 A poszt alján leírom a rajzok készítésének menetét!

Kiss Virág 4.o

Leskó Katica 4.o

Kovács Enikő 4.o

Altarcha Diána 3.o

Szabó Johanna 3.o

Andó Balázs 2.o

Szabó Blanka, nagycsoportos

Andó Emese 4.o

Nyári Alíz 4.o

 Így készültek a rajzok:

Először is a kartonra cseppentett tust szívószállal fújtuk szét, így izgalmasan véletlenszerű ágrendszert kaptunk!
Utána egy kisebb akvarellpapírra akvarellceruzával vázát rajzoltunk, és kidíszítettük, majd tiszta vizes ecsettel átmostuk, így a vonalak éppen úgy kezdtek ragyogni, ahogy a porcelánon az átlátszó mázba a kobalt is beleloldódik, és megfolyik egy kicsit.
Közben megszáradt a tus, vehér-rózsaszín temperával virágszirmokat festettünk az ágakra.
Eközben megszáradtak a vázáink, így kivágtuk, és a papírra ragasztottuk őket. Néhányan a végén még az írásjeleket is a papírra rajzolták.

Még mindig Klee

Tegnap a gyöngyösi felnőtt alkotóműhelyben is Paul Klee világában kalandoztunk, bejártuk mesebeli városait. Csodálatos, izgalmas olajpasztell-kompozíciók születtek:

Paul Klee nyomában

A mai gyermek-szakkörre nagy izgalommal készültem, mert az egyik kedvenc festőmmel, illetve az ő játékos kompozíciós módszerével szerettem volna megismertetni a gyerekeket. Különösen az az alábbi festménye volt az inspirációs forrásunk:

PAUL KLEE, 1928

Mi is egy hasonló, mozaikra vagy patchwork-re emlékeztető, egyszerű formákból épített, stilizált várost szerettünk volna lerajzolni.
Olajpasztellel dolgoztunk, A4-es, színes kartonlapra. Először egy különböző méretű églalapmezőkből álló rácsot hoztunk létre, sötétebb krétával, majd ezt kiegészítettük háromszögformákkal, esetleg más részletekkel, majd kiszíneztük a rajzot.
A gyerekek rosszkedvűen, fáradtan érkeztek az iskolából, a szakkör elején felvillanyozódtak, meglepően lelkesen rajzolták meg a rácsszerkezetet, aztán a színezés végére elfáradtak - azért ez még kisebb méretben is bizony kitartó munkát igényel. Mindenesetre a művek csodálatosan szépek lettek! Némelyiket el tudnám nézegetni a szobám falán, nap mint nap... - azaz igazi képként is megállnák a helyüket. Komolyan mondom, ujjongtam, ahogy elnéztem őket rajzolás közben!

Kiss Virág, 4.oszt.

Andó Balázs, 2.oszt,

Andó Emese, 4.oszt.

Kovács Zsolt, 4.oszt.

Szabó Blanka, nagycsoportos

Kovács Enikő 4.oszt.

Nyári Alíz 4.oszt.

Néhány képő a készítés folyamatáról. Alíz munkája például már vonalrajzként is zseniális volt, hát még, amikor kiszínezte:

A félkész rajzok is izgalmas absztraktok:

Fessünk kártyával!

A mai szakkörön igazán pazar festmények születtek! A képek elkészítésének technikájáról és lépéseiről alább lesz szó.

Leskó Katica

Andó Emese

Andó Balázs

A fenti három fára gyümölcsök is kerültek, kettőt pedig a korábbi fázisban nyilvánították késznek az alkotóik:

Kiss Virág

Nyári Alíz

Ezt a technikát már régen ki akartampróbálni a gyerekekkel. A festmények úgy készültek, hogy először a hátteret festettük meg, majd a lombot, ugyanazzal a módszerrel. Különféle színű temperából a papírra kisebb-nagyobb pöttyöket nyomtunk, majd
telefonkártyát használtunk ecset helyett, ezzel kentük szét a temperát a papíron. (Régi telefonkártya, vagy lejárt bankkártya helyett bármilyen rugalmas műanyag lap megteszi, akár kemény karton is.) Kicsit a festőkéshez hasonlít a technika, és a színek keveredése, terülése, rétegződése. Óriási élmény látni, ahogy a gyors mozdulatok nyomán meglepő színek és mintázatok jönnek létre a papíron. Nagyon festői felületek keletkeztek!
A háttér festése:

 Majd a lomb következett:

 Ezen a ponton így néztek ki a rajzok - már ekkor is csodásak voltak:

 Pár perc száradás után tussal és vékony ecsettel megfestettük a fa törzsét, és ágait:

 A tus-festés után így néztek ki a fáink:

Majd ismét tempera következett: a kinyomott festékbe belemártott ujjheggyel tettünk kis gyümölcsöket a fákra.
A technika előnye a gyorsaság: háromnegyed óra alatt elkészültek a gyerekek, a feladat beleférne egy rajzórába is. Persze a tussal hosszabban is el lehet akár bíbelődni, de ez egyéni habitus dolga...

A múlt pénteki szakkörön két felsős lány is megfestette ugyanezt a feladatot: