Íme az űr, ami nem is üres

A szerdai Varázsceruza szakkörön fordított rajzot készítettünk: ugyanis először kiszíneztük, és csak utána rajzoltuk meg. Azaz először színes ceruzával összefirkáltuk a papírt, mert így egy különleges, vibráló, olykor a csillogó alufóliához hasonló felület keletkezik, aztán filccel megrajzoltuk mindazt, amit el tudtunk képzelni az űrbe, majd a hátteret festettük ki, a motívumok közötti teret. Nagyon érdekes rajzok keletkeztek. Nem csak bolygók, csillagok, űrhajók, űrlények és űrhajósok jelentek meg a képeken, hanem űrkutyák, űrmacskák, sőt, még karácsonyfák is. Volt, aki egészen más módszert alkalmazott, mert színes ceruzával színezte ki - gyönyörűen! - az egész lapot, rengeteg aprólékos és gondos munkával, volt, aki a színesceuza-gomolyagot motívumként használta fel, volt aki a figurákat festette ki, és olyan is volt, aki nem annyira egy űrleltárt hozott létre, hanem inkább egy rajzfilmbe illően izgalmas, dinamikus kompozíciót, mint Léna.

Mohácsi Viola Blanka 2.o

Kerek Léna Anna 2.o

Mikula Dorka 3.o

Láng Laura 1.o

Kerek Noémi 1.o

Csikos Hanna 1.o

Csikos Alíz 2.o

Erős Natasa 2.o

Bódis Hanga 3.o

Juhász Bori 2.o

Mohácsi Mirtill 3.o

Tóth Attila 1.o

Nagy Ádám 3.o

 

 

 

Gál Alexandra 2.o

Pribula Sára 1.o

  

Mikula Dorka 3.o

 

Molnár Hanna 1.o

Térélmény

Ma akvarelleztünk a nagycsoportosokkal (bocs :-D), és az egyre sötétebb festékfoltok rétegzésével megpróbáltuk érzékeltetni a hegyeket, a ködben úszó völgyeket, a távolságot (mint üveggolyót), és a hajnali derengést. Jó játék volt!

Olgi

Katica

Lili

Kirakós

Az egyik kedvencem, Paul Klee festményei ihlették ezt a feladatot. Ő sok kompozíciójában használta kiindulópontként laza, szabálytalan rácsszerkezetet, amelyet aztán színekkel kitöltve absztrakt, játékos színmozaikokat, vagy stilizált tájképeket és városi struktúrákra emlékeztető struktúrákat hozott létre. (Lásd lejjebb a néhány példát.) Mi Gioconda olajpasztellel dolgoztunk narancs papírra, először egy rácsot hoztunk létre, azt tovább osztottuk átlókkal, ívekkel, majd a színezéssel hozunk létre egyensúlyokat és ritmust a képen.

Amint azt az alkotóműhely egyik résztvevője felismerte, ez a feladat pont ellenkező irányú volt, mint az eddigiek: itt a részekre bontott felületet kezdtük apránként élettel megtölteni, és a célunk az volt, hogy a sok kis részletből, mozaikkockából végül összeálljon egy összefüggő egész. Máskor pedig inkább a nagy egészből indulunk, és bontjuk egyre inkább ki annak részleteit. Sokunk számára ez utóbbi működésmód a könnyebb - talán ez összefügghet a domináns jobb agyfélteke holisztikus, intuitív látásmódjával. Feltételezem, hogy aki pedig a bal agyféltekés üzemmódban, a logika, a számok, a zene és a rend világában tájékozódik jól, az jobban feltalálja magát egy efféle labirintusban, ahol semmit sem bízunk a véletlenre, az összefolyó festékek meglepetéseket tartogató játékára, ahol teljesen urai vagyunk a folyamatnak - ám mindez azt jelenti, hogy az építkezés fáradságos munkája is ránk hárul. Nagyon szépek lettek a rajzok, és még a félkész művek is érdekesek! Így volt ez 2019-ben is, amikor a gyöngyösi felnőtt csoporttal játszottuk ugyanezt. Sőt, annak idején a gyerekszakkörön is megcsináltuk ezt a feladatot, ott egészen más, spontánabb, de ugyancsak remek rajzok születtek.

Ági

Olgi

Timi

Lili

Katica

És itt van néhány kép Klee mestertől:

 

 

 

 

Falucska a dombok között

A mai feladatunk L. Ritók Nórától származik, aki a berettyóújfalui Igazgyöngyös gyerekekkel csinálta meg ezt. Az az egyszerű ötlet, hogy a papírt két vonallal három háromszögre osztjuk fel, nagyon érdekes kompozíciót eredményez. Ezekbe a szélesedő-keskenyedő sávokba kellett a gyerekeknek elhelyezniük az egyre kisebb házikókat, egyre nagyobb növényeket. Szabály csak annyi volt, hogy minden forma érjen a háromszög aljától a tetejéig! Úgy tűnt, hogy ez a gyerekek számára is izgalmas és vidám kihívás. A vidámságot fokozta az is, hogy citromsárga lapokra dolgoztunk. Alkoholos filccel rajzoltuk a formákat, egy érdekes puha ceruzakrétával színeztük ki, aztán akiben még volt kedv és lendület, kifestette a hátteret, a motívumok közti teret is vízfestékkel. Már a rajzolás fázisában is nagyon jól nézett ki minden lap, de a végeredmény felülmúlta minden várakozásomat! Minden szakkör után az van bennem, hogy akkora ajándék, hogy foglalkozhatok ezekkel a gyerekekkel, hogy bizalmat kaptam tőlük és a szüleiktől, hogy ezekben a szerda esti másfél órákban varázsoljunk együtt valami szépet a papírokra, és közben magunk is növekedjünk tőle, mint itt a rajzokon a házikók, meg a virágok... Engem teljesen feltölt minden alkalom, a csicsergő, tüneményes gyerekek, akkor is, ha nagyon elfáradok a végére, és olyan jókedvű leszek tőle, hogy napokig csak lelkendezek, és nézegetem az elkészült műveket! Na, ezt az örömöt nagyon jól kifejezik a mai rajzaink:

Mikula Dorka 3.

 

Gál Alexandra 2.o

 

Kukucska Viktória Réka 2.o

 

Láng Laura 1.o

 

Juhász Borbála 2.o

Csikos Alíz 2.o

Bódis Hanga 3.o

 

Csikos Hanna 1.o

 

Kerek Noémi 1.o

 

Mohácsi Mirtill 3.o

 

Mohácsi Viola Blanka 2.o

Kerek Léna Anna 2.o

Nagy Ádám 3.o

Kifogtuk az aranyhalat

Ma egy nagyon nehéz technikát tanultunk, a viaszkarcot. Fáradságos munka olyan vastagon kiszínezni a karcolandó felületet, hogy egyenletes rétegben fedje a viasz, majd olyan vékonyan lefesteni a tussal, hogy még vissza lehessen karcolni, és hát maga a karcolás sem egyszerű, hogy ezek után még egy finom gazdag, szivárványszín rajzolatot is varázsoljunk a fekete foltra. Úgy elfáradtunk a végére, hogy aztán a hátteret már sokkal egyszerűbben oldottuk meg. Remélem nem annyira szegte a gyerekek kedvét a küzdelem, mert szép rajzok kerekedtek a végére!

Láng Laura 1.o.

 

 

Kerek Noémi 1.o

 

 

Bódis Hanga 3.o

 

 

Mikula Dorka 3.o

 

 

Kerek Léna Anna 2.o

 

 

Juhász Borbála 2.o

 

 

Csikos Alíz 2.o

 

 

Pribula Sára 1.o

 

 

Csikos Hanna 1.o

 

 

Nagy Ádám 3.o

 

 

Hordós István 3.o

 

 

Erős Natasa 2.o

 

 

Mohácsi Mirtill 3.o

 

 

Gál Alexandra 2.o

 

 

Mohácsi Viola Blanka 2.o

 

 

Tóth Attila 1.o