Egy hónapja kerül sorra ez a feladat (szintén Igazgyöngyös), amelyben megpróbáltunk egy fiktív térképet elképzelni, amely egy elrejtett kincshez vezető útvonalat ábrázol, de a csapdákat, és a rablókat félrevezető tévutakat, a kincskeresőkre leselkedő veszélyeket, a domborzatot és a legfontosabb tereptárgyakat is feltünteti.
Először alaposan meggyűrtük a rajzlapokat, majd befestettük sárgásbarnára, így aztán egy öregített papírosunk lett, erre rajzoltuk a térképet alkoholos filccel, majd kifestettük színes vízfestékkel.
Nem mondom, hogy ezeket a térképeket nem lehetett volna tovább bonyolítani még, részletgazdagabban kidolgozni, és nem bántam volna, ha a feliratok is felkerülnek mindenhová, de itt elfogyott a türelem a gyerekekből.* Azért ezek a munkák még így is szépek, és megérdemlik, hogy megmutassuk őket.




* Április végétől kezdve, amikor kitört a nyári időjárás, már nagyon nehéz volt a gyerekeket kitartó munkára bírni, (tisztelet a kivételnek) nehezen motiválhatók voltak, nem tudtam olyan téma-ötletet mondani, ami felvillanyozta volna őket, olykor hat-hét alternatív feladatra is csak unott kedvetlen tekintet volt a válasz. Hát hiába, a tavasz, a nyár nem erről szól, kifelé vágytak az udvarra, szaladni, focizni, cigánykerekezni. Az utolsó alkalmaink ilyen módon teltek, motiválatlansággal, nem túl odaadó munkával, "abbahagyom-jólvanazúgy"-rálegyintéssel a munka felénél. Ennek ellenére születtek szép alkotások is, és ez nagy dolog ilyen körülmények között. Ezért döntöttünk úgy, hogy május végével befejezzük a szakköröket.