Állítsuk meg a környezetszennyezést, amíg nem késő

Az alábbi rajzok egy rajpályázatra készültek néhány napja, amelyet a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet hirdetett meg, a klímacsúcshoz kapcsolódóan. A felhívás a bejegyzés alján látható, a lényeg így szól: "... rajzolják le, milyen lesz a környezetük, ha a felnőttek nem tesznek meg  addig, amíg még nem késő." Tartottam attól, hogy az ügy szomorú, riasztó volta miatt majd kevésbé nagy kedvvel rajzolnak a gyerekek, mint a szép és vidám témák esetében, de nem, lelkesen rajzoltak, és minden rajz gyönyörű, és kifejező lett. El is küldtem ma mindet a pályázati emailcímre.
Sokféleképpen meg lehetett volna ragadni ezt a témát, ebből kiválasztottam egyet, hogy egyszerre tudjunk haladni. Egy túlzsúfolt folyóparti várost rajzoltunk, ipari létesítményekkel, gyárakkal, magasfeszültségű vezetékekkel. A kémények ontják a füstöt, szmog van, amely beszennyezi a házak falait is. (Ehhez most először próbáltuk ki a szén technikát.) A folyó piszkos vize is olajosan, zavarosan hömpölyög, tükröződnek benne a házak.  A szénen kívül alkoholos filcet, olajpasztellt, és vízfestéket használtunk.

Ozsvári Mátyás 3.o

Tóth Jerne 3.o

Nyári Rebeka 2.o

Gál Ádám 2.o

Horváth Dénes 1.o

Galambos Eszter 3.o

Lipovszky Márton 4.o

Tóth Szelei Eliza 1.o

Nyári Alíz 1.o

A pályázati felhívás:

Jégvirág, avagy kincs, ami nincs

Lipovszky Márton 4.o

 Távol áll tőlem a nosztalgia, sohasem sírtam vissza a múltat, és annak is örülök, hogy ma már a legtöbb háznak hőszigetelt ablaka van, de mégis, nagy kár, hogy a gyerekek úgy nőnek fel manapság, hogy nem tudják, mi az a jégvirág. Pedig gyönyörű! De ez, hogy fogalmuk sincs a szó jelentéséről, és a jelenségről, csak a szakkörön derült ki számomra, amikor lelkesen elővezettem a feladatot, ők meg értetlenül néztek rám, nem értették. Azonban a kocka el volt vetve, elmeséltem nekik, és meg is oldották a feladatot, de ezt nem lehetett az ő saját élményükre alapozni.

Gál Ádám 2.o

A folyamat a következő volt: Világos, pl sárga ceruzával megrajzolták a jégvirágok vonalait, aztán ezt áthúzták technokol ragasztóval, a tubus csőrét a papíron húzogatva. Volt, aki fehér zsírkrétát használt. A ragasztót megszárítottuk (a hajszárító felgyorsítja a száradást), aztán a háttérbe egy téli tájat festettünk (amit a jégvirágos ablakon kitekintve látnánk derengeni a virágok mögött). Vízfestéket, anilines vízfestéket használtunk, hideg színekkel.

Nyári Alíz 1.o

Horváth Dénes 1.o

Ozsvári Mátyás 3.o

Debreceni Tamás 4.o

Én biztattam a gyerekeket, hogy fessenek kopasz fákat, vagy hegyeket, vagy valami tereptárgyat a látképre, de sokan megelégedtek a kék felületen kirajzolódó fehér vonalakkal, tartottak tőle, hogy a fák elrontják majd a mintázatot.

Ozsvári Bendegúz 4.o

Tóth Jerne 3.o

Galambos Eszter 3.o

Jurassic Park

Először alkoholos filccel megrajzoltuk az őslényeket, jó nagyban, a nagy papír közepére. Aztán vízfestékkel megfestettük a színpompás naplementés hátteret, a lap teljes felületén. Majd kifestettük temperával a lényeinket, végül tussal pacákat tettünk a lap alkába, és szívőszállal szétfújtuk a papíron - a tus így kopasz (lerágott, vagy vulkánok által felperzselt) fákká és cserjékké változott a képen.

Néha megesik, hogy rosszul mérem fel a határokat, és túl sok mindent akarok egy szakkörbe sűríteni,. ahogy ez alkalommal is történt. Egy egyszerűbb megoldással, például a tempera kihagyásával még jobb munkák születtek volna, mert a nehéz volt a gyerekeknek úgy festeniük, hogy az őslények eredeti rajzolata is látsszon, hogy érdekes és értelmezhető legyen a rajz. Vagy akár a dinoszauruszokat, a témát is egészen elhagyhattuk volna, és és fújhattunk volna kopasz fákat, például egy télies-borongós tájkép előterébe... ez is épp elég élvezet és program lett volna. Így inkább csak ezt a hármat teszem fel a blogra, a legjobbakat.