Elindult a Rajzműhely!

Most, hogy pótlólag feltöltöttük a blogra az összes korábbi - az elmúlt két évben készült, és dokumentált rajzórai munkát, blogunk ettől a bejegyzéstől kezdve az általam vezetett  szakkörünkben készülő alkotásokat mutatja be.
A Rajzműhely foglalkozásait minden szerdán 1/2 3 és 4 között tartjuk a gyöngyöstarjáni Közösségi Házban (IKSZT). Még van néhány helyünk, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belső portré egymásról

Kiss Viktória 7. o.

 A gyerekek párban dolgoztak: felváltva megpróbálták megrajzolni egymás portréjának körvonalát, profilból, A4-es rajzlapra.  Majd színes ceruzával olyan képi elemekkel, figuratív és/vagy nonfiguratív mintákkal, színekkel, formákkal töltötték ki a felületet, amelyet az osztálytársuk lelkivilágához, érdeklődési köréhez, személyiségéhez közelállónak éreztek.
Ezeket a rajzokat hetedik osztályosok készítették.
Korábban a nyolcadikosokkal csináltunk hasonlót, de akkor a falra vetített árnyképüket rajzoltuk körül, A2-es papíron, amit aztán vízfestékkel kitöltve a saját önarcképüket festettek meg, azaz töltötték ki olyan színekkel és formákkal, amelyekről úgy gondolták, hogy kifejezi őket, a személyiségüket vagy a pillanatnyi lelkiállapotukat, egy röntgenképhez hasonlóan. De sokan elnagyolták a feladat megoldását, és ezt az identitástudat-feszegető szempontot nem gondolták végig. Úgy találtam, hogy a hetedikesek esetében, a ceruzarajz technikából eredő, kényszerű lassúság többüket megóvta attól, hogy összecsapják a portrét, és több minden eszükbe is jutott a másikróll a lassabban megtett út folyamán. Persze az is lehetséges, hogy ebben a korban még könnyebb egymást meglátni és megérteni, mint saját magunkat...

Tóth Lili 7. o.

Lakóhelyem

Jakab Olívia, 6. osztály

Ennek a feladatnak az ötlete L. Ritók Nórától származik.
Oszd a rajzlapot 3 részre, a középső legyen szélesebb. Fekete filctollal rajzold a középső sávba a házatokat, amelyben laktok, két oldalára pedig a település , vagy tágabb környezet számodra fontos két részét. Próbáld a hagyományos homogén színezés helyett sávokra osztani a színezendő felületeket, és felváltva színezz erősen rányomott ceruzával, és halványan.
A fenti rajz azért tetszik különösen, mert Olívia saját elképzelése szerint változatos irányú négyzethálóval osztotta fel a képrészeket, majd így színezte ki, ami még változatosabbá tette a képet,  egy szövött textília asszociációit keltve.

Tóth Bence, 6. osztály

Absztrakt festményrészlet folytatása

 Ez a kisebb, egy tanórán megoldható feladat egy újabb változata a korábban mutatott képkiegészítős játékoknak. Talán ez volt az az összes között, amelyből a legtöbb remek megoldás született, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az egyenes vonalaktól "nem ijed meg" senki, nem jut eszébe a szokásos séma, hogy "dehát én nem tudok rajzolni", mert egyenes vonalakra mindenki képes, színezni mindenki tud. Ugyanakkor egy absztrakt kép eléggé bonyolult részlete legalább annyira inspiráló, éppúgy beindítja a képzeletet, mint egy szövevényes kelta csomó. A gyerekek nagy lendülettel vetették magukat a találgatásba, hogy vajon hogyan folytatódhatnának legizgalmasabban a félbeszakadó vonalak, a kész rajzok pedig mintha egy általuk kitalált város térképei lennének...
Gyönyörű és változatos kompozíciók lettek:

Fessünk zenét!

Ezt az ötletet a Waldorf iskola hasonló feladata ihlette, a két év alatt minden évfolyamon megcsináltuk. A cél az volt, hogy a gyerekek kicsit elszakadjanak a sémáiktól, a képalkotás általuk ismert, sokszor eléggé szűkös kereteitől, és kicsit ráérezzenek arra is, ahogy az alkotás belső élményekből, érzésekből fakad, hogy ezeknek a kivetítésére is alkalmas.
Négyféle nagyon különböző jellegű, különféle érzéseket ébresztő zenével dolgoztunk a dupla óra alatt. Minden zenét kb 10 percen át hallgattunk.
Arra kértem őket, hogy csukják be a szemüket, és hagyják, hogy hasson rájuk a zene. Aztán tudatosítsák magukban, hogy jó vagy rossz érzéseket keltett-e bennük, illetve döntsék el, hogy ezeket a benyomásokat vajon milyen színekkel lehetne kifejezni? Ha látják a képzeletükben ezeket a színeket, akkor kezdjenek hozzá a festéshez. Ne ábrázoljanak semmit, csak jelentés nélküli absztrakt foltokat tegyenek a papírra, mert a jelentést majd a kép egésze fogja előhívni. Fontos, hogy a festés során figyeljenek a zene ritmusára, sodrására is, figyeljék meg, hogy ez milyen mozdulatokra készteti őket? Az ecsetvonások táncoljanak a zene sodrására!

Nagyon érdekes volt megfigyelni azt, hogy egy-egy zenére mennyire hasonló színeket és mintázatokat hívott elő a gyerekekből!! Ahogy azt is nagy élmény volt látnom, ahogy ráéreztek az alkotás ízére, és sokukat szinte beszippantotta ez a tevékenység.

Az első zene Besh o droM volt, (ld a linket) benne a balkáni népzene sordó, életvidám ritmusaival, amelyet szinte mindenki (minden osztályban) citromsárgás-narancsos-vöröses-rózsaszínes foltokkal festett meg, örvénylő vagy hullámos vonalakkal:

A második zene Beethoven 3. Szimfóniája, az Eroica volt::

A harmadik zene: Giovanotti: L'Ombelico del Mondo:

A negyedik pedig egy ambient zene volt a Liquid Limbs-től, amit sajnos nem tudok linkelni, de nagyon izgalmas, ahogy elindul üde és tiszta bugyborékoló vízhangokkal, majd egészen disszonáns, nyugtalanító dologgá alakul nemsokára... ilyen képek születtek róla:

Belső ujjlenyomat

Ez a feladat is egyike az identitás-keresgélő, énkép-feszegető témáknak.
"Az ujjlenyomat minden embernél teljesen egyedi, senki másnak nincs pont ugyanolyan ujjlenyomata, mint neked. Bármennyire is hasonlítunk egymásra sokszor, a lelkünk, a személyiségünk, egyéniségünk is pont ennyire különbözik mindenki másétól. Próbáljuk meg ezt kifejezni rajzban! Rajzold körül a tenyeredet, aztán a felületet töltsd ki olyan színekkel és formákkal, olyan mintázattal, amiről úgy gondolod, hogy nagyon jellemez téged! Próbáld úgy megrajzolni a kezedet, hogy a barátaid, akik jól ismernek téged, akár rád is ismerhessenek a rajzról!"

Farsangi papírdúcok

Alább azok a papírdúcok láthatók, amelyekkel az előző posztban látható farsangi maszk nyomatok készültek. Azért szeretném megmutatni, mert ezek a kartonpapír-darabokból készült nyomódúcok, legalább olyan szépek, izgalmasak lettek a festékezés után, mint a segítségükkel készült képek.