"Tengerre, magyar!"

Milyen színű a tenger? És milyen színű az ég? 

Ezt a feladatot nagyon szeretem, emlékeim szerint én fejlesztettem... Kilenc éve aprólékos leírásban meséltem a feladatról ezen a blogon (ITT lehet elolvasni), amikor először festettünk ilyet gyerekekkel, (köztük a saját, akkor még kicsi gyerekeimmel), aztán pedig öt évvel ezelőtt az akkori felnőtt alkotóműhelyben is megcsináltuk ugyanezt, (amit pedig ITT lehet megnézni). 

A lényeg az, hogy úgy festünk, mint az igazi művészek, és nem úgy, mint az ovisok, hogy hát kék ég, kék víz, napocska és slussz. Hanem építkezünk, különböző finom színárnyalatokból megszőjük a tájképet, apránként sűrítve, bonyolítva az egymástól kissé eltérő módon kikevert színárnyalatokat. Amikor kész a víz, akkor a víz színeiből keverjük ki az eget, hiszen a valóságban is tükröződnek kissé egymásban az égi és a földi vizek...

(Akkor és most is bevált a feladat, ami újra megerősített abban, hogy a gyerekeket érdemes az IGAZI művészettel találkoztatni, nem gagyi, úgymond "gyerekes" dolgokkal fárasztani őket, hanem valahogyan beavatni őket abba, egy tapasztalat által, hogy tényleg, mi is az igazán izgalmas a művészetben, a művészet "csinálásában"? És ha ezt megérzik, akkor a műalkotások befogadása is sokkal könnyebb lesz számukra, meglátják benne a szépet, az érdekeset, ami meg azért jó, mert aki képes a kulturális javakkal táplálkozni, akinek örömet okoz egy festmény, egy könyv vagy egy zene, az boldogabb ember lesz, gazdagabb érzelemvilággal, sokkal magasabb érzelmi intelligenciával, ami pedig abban is segít, hogy a tanulmányaikban, és a gyakorlati életben is jobban elboldoguljanak, megállják majd a helyüket. Nagy szavaknak tűnhetnek ezek egy is alsó tagozatos, szerda délutáni szakköri festegetés nyomán, de a pedagógiai és a saját tapasztalatom szerint ez teljesen reális. A művészet nem egy szűk, magát elitnek képzelő réteg teljesen felesleges úri huncutsága, hanem igazából arra való, hogy mindannyian megélhessük általa a mélyebb és jobb és teljesebb énünket...)

Szabó Blanka

Kovács Szófia

Ármány Kinga

Láng Laura

Gergely Dorina

Szabó Szonja

Balogh Róza Elza

?

Kerek Noémi

Pribula Sára

Tóth Attila

Kishajók nagy viharban

Amikor ezt az esős-viharos képet festettük, éppen szakadt odakinn is az aranyat érő májusi eső. 

A feladat ötletét Lipovszky-Drescher Máriától vettem át. A rajzokhoz először is megfestettük a hátteret, szép nagy akvarellpapírra: először a háttérbe fehér olajpasztellel felhőrétegeket rajzolunk,és esőcseppeket, aztán anilines festékkel festettünk rá. (Sajnos nem látja a fényképezőgépem ezt a szép árnyalatot, élénk türkiznek mutatja a sokkal finomabb kékeszöld árnyalatokat...) Az anilines festék vízkékjét használtuk alapként. A felső felhősávhoz feketét kevertünk hozzá, itt gyönyörű mély petrolkéket kaptunk, aztán magában használtuk, a legalsó sávnál pedig smaragzöldet adtunk hozzá. Alul, a pocsolyát is ezzel a smaragdzöldes vízkékkel festettük ki, a kettő közti esőzést pedig csak azzal a megszíneződött vízzel, ami az ecsettálban volt, aztán vagy festettünk még rá egyebet, vagy nem, de a lényeg hogy végül az egészet megsóztuk, amitől csodálatos, batikolt selyemhez hasonló foltok keletkeztek a felületen száradás közben.

A hajókat először meghajtogattuk, aztán meg megrajzoltuk régi újságpapírokra, alkoholos filccel, kicsit árnyékoltuk is, aztán elhelyeztük őket a pocsolyában.

Kerek Noémi

Pribula Sára

Kerek Léna Anna

Szirmai Zente

Csikos Máté

Gergely Dorina

Szabó Szonja

Kovács Szófia

Tóth Attila

Balogh Róza Elza

Láng Laura

 

Madárfestmény

Ezeket a festményeket ugyanazzal a technikával készítettük, mint a csütörtöki csoportban a virágzó fákat (ITT), hogy először temperát nyomtunk a papírra és egy kártyával simítottuk szét rajta, egészen addig, míg betelt a felület - egy A3-as papír. Kékeket, zöldeket használtunk főleg, és esetleg egy egészen kevés feketét, barnát is kevertünk bele, ha úri kedvünk úgy tartotta. Az utolsó réteg fehér pempera volt, ami pasztellessé és nagyon festőivé tette a hátterünket. Ezen pedig egy madarat helyeztünk el, szintén temperával.

Gergely Dorina

Kovács Szófia

Pribula Sára

Kerek Noémi

Láng Laura

Tóth Attila

Ármány Kinga

Balogh Róza Elza

Szabó Blanka

 

Kígyózó

Na, ez egy nagyon könnyűnek tűnő, de mégis rendkívül nehéz feladat volt... Először is húztunk egy hullámosan kacskaringózó vonalat egy A3-as akvarellpapírra. Halványan. A legtöbben túl bonyolult, gubancos gomolyagfirkát rajzoltak, ami nem tudott kígyóvá alakulni, ki kellett radírozni. Ha megvolt az optimális vonal, akkor attól kb. 2 ujjnyi távolságban húzni kellett még egy vonalat, hogy a kígyónak meglegyen mindkét oldala. Ez is nehéz kihívás, de itt már jobban boldogultunk, és csak néha kellett radírozni. Utána jött a harmadik feladat: el kellett dönteni, hogy az önmagát több helyen metsző sáv melyik része legyen alul és melyik felül? Hogyan lesz térbeli a kígyó? Itt is adtunk munkát a radírnak - nem is olyan egyszerű kibogozni egy végtelennek tűnő kígyót... És amikor ezekkel a roppant bonyolult lépésekkel megbirkóztunk, akkor következhetett végre az élvezet: akvarellceruzával váltakozó mintázatot rajzoltunk a sál kígyó teljes hosszán. Persze ennél a pontnál is kiderült gyorsan, hogy sajnos némi kitartás szükségeltetik hozzá, nem lesz kész a mintarajzolgatás kettő perc alatt, ameddig a figyelmünk kitart... onnan kezdve pedig a legélvezetesebb rajz is munkává válik. Persze épp ez fejleszti a figyelmet és a különféle készségeket - feltéve, ha nem szabotáljuk... A végén a kígyót világos színekkel kifestettük, és örömmel néztük, ahogy a ceruza félig beleoldódik a festékbe... végül pedig a háttérnek is adtunk egy színt. Aztán rácsodálkozhattunk a verejtékes munkánk gyümölcsére: gyönyörű, izgalmas, festői rajzok lettek!

Kerek Noémi

Tóth Attila

Láng Laura

Csikos Máté

Ármány Kinga

Gergely Dorina

Pribula Sára

 

Zsugorfólia medálok ápr

 Azt hiszem, nem is írok túl sok mindent ehhez a poszthoz, talán azt, hogy a szokásos feladathoz képest annyi volt itt most a változás, hogy kettő (egy kisebb és egy nagyobb) egymással összeillő medált kellett rajzolni. Olyant, ahol a téma, vagy a szín/mintavilág folytatódik a két medáldarabon, tehát úgy kell ezt elképzelni, mint egy diptichont. Az egyik medálon virágok nőnek, a másikon száll feléjük egy pillangó. Egymással összeillő, de külön is működő apró kompozíciókat készítettünk. Aztán nyaklánc lett belőlük.
 

Üvegházi kertészkedés

Ennek a feladatnak a célja az volt, hogy a téma segítségével a megszokott motívumokat újfajta módon komponáljuk, hogy kimozduljunk a megszokott kompozíciós sémákból. Növényeket, embereket, házakat rajzoltunk már korábban is, de mi van akkor, ha benn a házban vannak a növények, ráadásul itt - így képzeltem el a feladatot, és van, aki így is rajzolta meg - a hajladozó növényi indák, levelek találkoznak az üvegház szögletes rácsaival, ami vagy a növények hátterében vagy előttük is lehet, és ez bonyolítja, érdekesebbé teszi a kompozíciót, a mintázatot. Aztán ott van a kinn-benn kérdése, a ház keretet ad a növényeknek, de lehetnek kinn is másféle növények, vagy állatok, madarak, bogarak, traktor, miegymás. Plusz elhelyezhetünk valahol egy embert is, aki akár kertészkedhet, áshat vagy öntözhet is, ami plusz játékot jelent a képen. Egyébként A3-as papírra dolgoztunk, alkoholos filccel és vízfestékkel. Szerintem nagyon szép és érdekes rajzok születtek!

Gergely Dorina

Ármány Kinga

Láng Laura

Szabó Szonja

Kovács Szófia

Kerek Noémi

Szabó Blanka

Balogh Róza Elza

Szirmai Zente

Csikos Máté

Hordós Mátyás

Már a vonalrajzok is nagyon érdekesek voltak! Némelyik olyan, mint egy Réber László meseillusztráció!