A két felnőtt klubban játszottunk egyszer a vízfestéssel is.
A célunk ez alkalommal nem egy szép kép létrehozása volt, hanem sokkal inkább a technika felfedezése, a folyamat átélése.
Először is többmindent kipróbáltunk, próbáltunk ráérezni az eszköz sajátosságaira, és rácsodálkozni a festékek spontán keveredésében rejlő szépségre. Igyekeztünk megtanulni, hogy nagy teret kell hagynunk a spontaneitásnak, mert a pigmentek önálló életet élnek a papírok elterülő víztócsában, ugyanakkor felismertük azt is, hogy ezek a folyamatok, a keveredés, összemosódás, a száradás, a kontúrképződés, rétegződés mégiscsak irányíthatóak.
Végül festettünk egy fiktív pipacsos képet:
Először is megfestettük a pipacsok hátterét, egyúttal kipróbáltuk a vizes alapra való festést, a festékfoltok puha terülését, majd ezt a lapot félretettük száradni.
A rávezető feladatok között aztán először két színes tinta keveredésével játszottunk egyszerű növényi motívumokon...
...majd ugyanezt a játékot több színű anilinfesték találkozásával is eljátszottuk...
... végül befejeztük a pipacsos vízfestményt.
Ami pedig a kezdő képet illeti:
- talán ez lett a legszebb festmény ezen a foglalkozáson, szinte véletlenül sikerült így.
Először, ha jól emlékszem, fejjel tartva készült egy hegyvonulat, felette a kék éggel, és virágokkal, de aztán a készítője megfordította, fákat festett rá, és az egészből szinte véletlenszerűen alakult ki ez a különleges atmoszféra, a forró, szélcsendes nyári naplementék fájdalmasan szép ragyogása, amelyben a vörös fényekben úszó ég alatt a domb árnyékos fele kéknek tűnik, (ahogy a napsütötte havon vetődő árnyékok is kékek) ...
Ez jó példája a spontán kreativitásnak, és annak, hogy mennyire intuitív folyamat a festés, amelyben egy kezdeti elképzelés igyekszünk megvalósítani, majd érzékenyen reagálunk arra, ahogyan "a kép akar alakulni", felismerjük a véletlenekben a lehetőséget, az eltévedésben a váratlan helyek felfedezésének lehetőségét. Mert valószínű, hogy az embernek nem jutott volna eszébe először, hogy narancsos-zöldes eget, és kék dombot fessen, mégis ez a különleges szín adja a kép erejét, a látvány igaziságát. Aki vízfestéket vesz a kezébe, és megvan benne a kellő bátorság, nyitottság és érzékenység, olyan kalandokban lesz része, amelyeket előre el sem tud képzelni...
