 |
| Lipovszky Márton, 1. o. |
Múlt héten kezdtük el a gyerekekkel a dobozgrafikákat, Marciét mi másnap itthon befejeztük, de majd a mai szakkörön talán elkészül a többiek első dobozkája is.
A feladat a GyÍK Műhelyből származik (pontosabban a
Nagy GyÍK Könyvből), azon belül
László Bandy képzőművész nevéhez köthető.
Megismerkedtünk az előtér és háttér fogalmával, (színpad analógia), amit térben mozogva is érzékeltettünk, aztán meg kellett érteniük a feladatban rejlő lehetőségeket, végül kiválasztani a megfelelő témát, amelyben ezek a lehetőségek izgalmasan kibontakozhatnak.
Arról van szó, hogy kitalálunk egy hátteret, ami egy teljes felületén kidolgozott kompozíció, az előtérben pedig egy olyan motívumot érdemes elhelyezni, ami formailag vagy témájában kapcsolódik a háttérhez, viszont áttörhető, vagyis kivágható, de a rajzolat akkora legyen, hogy szélei a doboz pereméhez ragaszthatók legyenek.
Például rajzolhatunk a háttérbe egy sűrű erdőt, az előtérbe pedig egy ágas-bogas fát, vagy a háttérbe egy vízi világot, az előtérbe buja hínárokat és más vízinövényeket, de elképzelhetünk geometrikus kompozíciókat is, amikor vonalakkal, formákkal dolgozunk, amik lehetnek különböző színűek, vagy egy színűek de különböző vastagságúak, más minőségűek...
(ez az absztrakt vonal talán a legérdekesebb, legszebb, de egyenlőre csak egy kislány választotta, az ő anyukájától viszont kaptam egy sms-t napokkal később, hogy Lívia a húgával együtt "napok óta készíti az absztraktokat").
Az egyik izgalmas lehetőség feladatban az, hogy a dobozgrafikát szemből nézve más látvány, más kompozíció tárul elénk, mintha az áttört réteg alá kissé oldalról kukucskálunk be. Tehát például az erdőben, az előtérben álló fa mögött érdekes állatok, lények bújhatnak meg, vagy a vízben épp a vízinövények mögé bújnak el a halacskák, és így tovább.
A másik lehetőség pedig, hogy az előtér és háttér rajzai felelgetnek egymásnak, ahogy együtt látjuk őket. Mert például a háttérben organikus, burjánzó fa-ornamentika szerepel, az előtérben pedig ugyanennek geometrikus változata...
De akár több áttört réteget is helyezhetünk egymásra, például ugyanannak a geometrikus formának a kissé elfordított képével, ami így a mélységében egyfajta mozgást érzékeltet. El tudom képzelni azt is, hogy szép lenne egy lény átváltozásának 3-4 fokozatát, vagy például egy mag kihajtásának, vagy egy virág gyümölccsé fejlődésének fokozatait bemutatni, ami így az idő múlását érzékeltetné.
De természetesen az is nagyon érdekes lehet, hogy egy kép, egy jelenet különböző síkjai jelennek meg, és így valóban egy kép válik színpadszerűen három dimenzióssá. Volt, aki egy focimeccs-jelenetet készített, más egy pókhálót pókokkal, denevérekkel, megint más egy udvart az előtérben hintaállvánnyal...
Remélem ma sikerül a többi munkát is megmutatnom, de titokban nagyon remélem, hogy ráéreznek a gyerekek a dolog ízére, és sikerül a mostani tapasztalatok alapján továbbvinni ezt a feladatot a mind izgalmasabb ötletek és megoldások felé!
