Alkonyattól pirkadatig

Angyal Kincső 2. o.

A mai alkalomra két, kissé hasonló, sziluettes feladatot vittem a gyerekeknek.

Király Bernadett 2.o.

Galambos Lívia 2. o.

Tótha Miksa 3. o.

Lipovszky Márton 1. o.

Az egyik (igazgyöngyös) feladatban a pirkadatot igyekeztünk megragadni: amikor az ég már kezd narancsos-vöröses-lilás árnyalatokat ölteni, világosodni, de a tereptárgyak még sötétben vannak. Ekkor száll a kerítésre a kakas, hogy világgá kukorékolja a hajnalt. Még csak sötét sziluettje rajzolódik ki a pirkadatban.
Először a kerítést és a kakast festették meg a gyerekek, rajz nélkül, tussal a papírra, aztán mikor megszáradt, ezüst zselés tollal megrajzolták a tollait, mintázatát, majd utána festették meg a hátteret, szépen összefolyatva a színeket.
(Mivel szegény az eklézsia, és csak három üveg fekete tusunk van, ketten kék tussal festették meg a kakast. Ezek talán még sokkal izgalmasabbak a feketéknél is, bennük van a derengés, az ébrenlét és álom határán átbillenő szürreális világlátás, és az, hogy a dolgok ebben a hajnali pillanatban veszik magukra valódi formájukat, a sötétben másnak tűnnek, mint amik valójában. Sokszor a szükségmegoldások szülik a legjobb ötleteket!

Tótha Soma 3. o.

Tuza Bence 2. o.

 A másik pedig a "Dínók alkonya" címet kapta azon a külföldi rajzóra-blogon, ahol találtam.
Egy lapot ecsettel bevizezünk, utána az egészet az alkonyat sárgás-vöröses-narancsos színeivel töltjük ki, hagyva, hogy összefolyjanak a színek, az alsó részen barnával jelezzük a talajt, domborzatot, esetleg vulkánokat. Amíg száradt, a gyerekek dinoszauruszos könyvekben tanulmányozták az ősállatok formáit, majd tussal az előkészített lapra festették. A vékony ecset ellenére eléggé elnagyoltak lettek a figurák - kiderült, hogy túl nehéz falat ez a kicsiknek. Szerencsésebb lett volna az eredeti ötletet követve fekete papírra megrajzolni a dínókat,majd  kivágni, és úgy ragasztani az alkonyatba, de azért így is hangulatos képek születtek.