Színpompás tájakon

 jártunk a tegnapi szakkör alkalmával:

Ozsvári Bendegúz 2.o.

 A mi kis falunk is dombok közt, hegyek lábánál fekszik, és ha jobban megnézzük, ezerszínű a táj, a földek kockás, csíkos, sőt pöttyös takarója. Minden évszakban szép, de ősszel különösen!
Fekete fotókartonra festettünk temperával, fehérrel tört, kevert színekkel. Grafitceruzával készült a rajz, a vonalakat megdupláztuk, a festéskor pedig próbáltuk nem befesteni azt a kis mezsgyét, hogy szép karakteres fekete kontúrt kapjanak a kép elemei.

Tuza Bence 3.o.

 A gyerekek mindig bizonytalanok eleinte, amikor új technikával ismerkedünk, most viszont a többség kifejezetten szkeptikus volt, kijelentették, hogy ez a kép ronda lesz, nem is érdemes belefogni, eleve mi jó sülhet ki egy fekete papírból? Az alkalom végére viszont kivétel nélkül mindenki elégedett volt az eredménnyel, velem együtt - csodálatos tájképek születtek!

Bakos Miléna  4.o.

Tóth Miksa 4.o.

Galambos Eszter 1.o.

Kecskés Szebasztián 4.o.

Bagi Kata 3.o.

Benchea Dávid 1.o.

Kőhegyi Vivien 3.o.

Tóth Soma 4.o.

Cadenazzi Vittorio 2.o.

Király Bernadett3.o.

Galambos Lívia 3.o.

Bakos Liza 3.o.

Lipovszky Márton 2.o.

Ez az utolsó festmény is úgy indult, mint a többi, egy helyes rajzzal, aztán a kifestés első ecsetvonásai után átvették a színek az uralmat. Jerne láthatólag egészen lázba jött, keverte a színeket, lelkesen, míg a kép elszakadt az eredeti témától, a színek boldog ünnepévé vált, egy örömteli és szabad impresszióvá. Szerintem gyönyörű így is, de nagyon-nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy az elkészült képeknél még sokkal-sokkal fontosabb az a folyamat, ami a gyerekekben lejátszódik alkotás közben, ha pedig ez egy szinte eksztatikus belefeledkezés a teremtésbe, akkor megvalósult a szakkör legmagasabb rendű célja: átadni a tapasztalatot, hogy a művészet örömforrás, élni segít! 

Tóth Jerne 1.o.

 Ez a feladat-ötletet is L. Ritók Nórától vettük át.
A gyerekek kérték, hogy máskor is fessünk, ilyent, illetve bármit, mert festeni jó! Havonta egyszer biztosan elővesszük a festékeinket.

Szolgálati közlemény

Idén is elkezdődtek a foglalkozások a Rajzműhelyben!
Eddig volt egy kis kavarodás az időpontok körül, de
mostantól már mindig szerdánként, 1/2 4 és 3/4 5 között találkozunk.

Ahogy korábban írtam, ebben az évben ingyenesek a foglalkozások, hiszen a pályázaton nyert pénzből nagyon sok remek anyagot és eszközt tudtunk vásárolni a szakkör számára!
Viszont két dolgot mégis szeretnénk kérni a szülőktől (a gyerekekkel levélben is megüzentük, de itt is írom):
- Minden gyerek hozzon (minél előbb) a szakkörre egy régi, rossz nagyméretű pólót vagy inget (apa régi ruhája tökéletesen megteszi) hogy a festésekkor fel tudják venni, a ruhájuk tisztasága érdekében. Némelyik festék nehezen kimosható, ráadásul agyagozni, gipszelni is fogunk idén.
- Kérjük, szerezzenek be egy A3-as méretű mappát a gyerekeknek, amibe a rajzaikat külön gyűjteni tudjuk, és amibe a nagyméretű munkák is beleférnek.
A rajzokat egyébként idén is a félév végi kis kiállításunk után vihetik haza a gyerekek - a mappa ekkor is jó szolgálatot tesz majd. 

Gyönyörű rajzok születtek az elmúlt alkalmakkor is, igyekszem minél hamarabb megmutatni itt, hogy együtt örülhessünk a szülőkkel :-) 

Káprázatos színtan

Tuza Bence 2. o.

A gyerekek körberajzolták a kezüket a papíron, aztán koncentrikus köröket rajzoltak a papír egész felületére. A kialakult mezőket és metszeteket aztán kétféleképpen színezték ki. Tisztáztuk a hideg és meleg színek fogalmát, majd összeválogattak néhány meleg színű ceruzát amivel a kéz csíkjait színezték ki, és néhány hideg színűt, amelyeket pedig a háttérhez használtak felváltva.
Az összehatásról, főleg az élénk színűek esetében, arra emlékeztet engemn, mikt amikor vakító nyári napsütésben az égre nézünk, és a szemünk elé tartjuk a kezünket, eltakarva a napot, de még így is belekáprázik a szemünk...

Egy amerikai rajzpedagógus blogjáról vettem az ötletet, (talán forró kéz címen futott) látványos eredménnyel kecsegtetett, pedig kevés eszköz szükséges hozzá, és különösebb kreativitást vagy agymunkát sem igényel. Csak a színezésben kell némi kitartás - akik jól rányomták a ceruzát a papírra az élénk színek érdekében, a végére úgy elfáradt a kezük, hogy be sem fejezték. De még így is szépek lettek a rajzok, néhányuk mindenképp megérdemelné, hogy otthon bekeretezve kitegyék a falra, vidám színfolt lenne!

Angyal Kincső 2. o.

Király Bernadett 2. o.

Bakos Liza 2. o.

Király Dániel 6. o.

Dobre Hanna 1. o.

Angyal Hunor 6. o.

Galambos Lívia 2. o.

Lipovszky Márton 1. o.

Tóth Miksa 3. o.

Tóth Soma 3. o.

Kincskereső térkép

Egy hónapja kerül sorra ez a feladat (szintén Igazgyöngyös), amelyben megpróbáltunk egy fiktív térképet elképzelni, amely egy elrejtett kincshez vezető útvonalat ábrázol, de a csapdákat, és a rablókat félrevezető tévutakat, a kincskeresőkre leselkedő veszélyeket, a domborzatot és a legfontosabb tereptárgyakat is feltünteti.
Először alaposan meggyűrtük a rajzlapokat, majd befestettük sárgásbarnára, így aztán egy öregített papírosunk lett, erre rajzoltuk a térképet alkoholos filccel, majd kifestettük színes vízfestékkel.
Nem mondom, hogy ezeket a térképeket nem lehetett volna tovább bonyolítani még, részletgazdagabban kidolgozni, és nem bántam volna, ha a feliratok is felkerülnek mindenhová, de itt elfogyott a türelem a gyerekekből.* Azért ezek a munkák még így is szépek, és megérdemlik, hogy megmutassuk őket.

* Április végétől kezdve, amikor kitört a nyári időjárás, már nagyon nehéz volt a gyerekeket kitartó munkára bírni, (tisztelet a kivételnek) nehezen motiválhatók voltak, nem tudtam olyan téma-ötletet mondani, ami felvillanyozta volna őket, olykor hat-hét alternatív feladatra is csak unott kedvetlen tekintet volt a válasz. Hát hiába, a tavasz, a nyár nem erről szól, kifelé vágytak az udvarra, szaladni, focizni, cigánykerekezni. Az utolsó alkalmaink ilyen módon teltek, motiválatlansággal, nem túl odaadó munkával, "abbahagyom-jólvanazúgy"-rálegyintéssel a munka felénél. Ennek ellenére születtek szép alkotások is, és ez nagy dolog ilyen körülmények között. Ezért döntöttünk úgy, hogy május végével befejezzük a szakköröket.

MEGHÍVÓ kiállításra, és egy jó hír!

Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt a Rajzműhely második félévi munkáit bemutató kis kiállítás megnyitójára,
amelyet 2013. május 31-én délután 4 órakor tartunk
a Közösségi Házban,
a Fonó szakkör kiállításával közösen!

A munkákat a tanév végén kapják meg a gyerekek,
ebben a tanévben nem lesz már több foglalkozás.

MOST ÉRKEZETT A HÍR: EGY TÁMOP PÁLYÁZATTAL JELENTŐS PÉNZÖSSZEGET SIKERÜLT NYERNÜNK (a Fonóval együtt) ÍGY A JÖVŐ TANÉV FOGLALKOZÁSAIT TÉRÍTÉSMENTESEN LÁTOGATHATJÁK A GYEREKEK!
(Ez azért nagyszerű dolog, mert  ugyan az eddigi 5000 Ft/félév hozzájárulás is minimális összegnek mondható egy ilyen nagyon eszköz és anyagigényes szakkör esetében, de vannak nagyon tehetséges gyerekek az igen nehéz anyagi körülmények között élő családokban is, akik még ezt sem tudták volna kifizetni!) Ráadásul rengeteg olyan anyagot és eszközt is beszerezhetünk ennek segítségével, amire másképp soha nem lenne keret... most már csak ezek tárolása lesz nagy kérdés :-) .

(Elnézést, hogy az utóbbi négy héten készült munkák bemutatása késlekedik, nemsokára pótoljuk!)

Nem a szakkörhöz tartozik, de azért elújságolom:

 Felvették a Kisképzőbe Lilit és Iringót!!
Nagyon nagy öröm számomra, hogy megcsináltuk :-) !
(Főleg, hogy én is oda jártam, és tudom, hogy nagyon boldogok lesznek ott a lányok.)
Bő másfél kezdtem felkészíteni őket a felvételire. Annyira jó volt velük dolgozni, öröm volt látni, ahogy fejlődnek... Mindkettőt arra a szakra vették fel, ahova a leginkább vágytak: Iringót textilre, Lilit mozgókép szakra.
Éljen, éljen!

Csoportmunka

A múltkori foglalkozáson kísérletet tettünk a közös munkára.

Két nagy rajzot készítettek a gyerekek együtt, egyet a lányok, egyet a fiúk. Körberajzoltunk egy fiút és egy lányt, a lányok közösen "a folyók tündérévé" alakították a képet, a fiúk pedig...  valamilyen frankeinstein alapokon indult rémembert alkottak.

Az ember nem úgy születik, hogy képes erre, sok-sok alkalmat kell adni a gyerekeknek arra, hogy megtanulják az együttműködést, de a pedagógusnak is van mit tanulnia ezen a téren.

A foglalkozás végén levontam a tanulságokat.
A fiúk csoportjában eltérő korú gyerekek voltak, hatodikos, harmadikos, másodikos, elsős - nyilván nagyon nagy nehézségekbe ütközött együttműködni, egymás mellé rendeződni. A nagyobbak nyilván vezetnek egy ilyen csoportban, a kisebbek fantáziái pedig kevésbé kerülnek előtérbe...
A lányok csoportjába viszont, szerencsés módon, kb. egykorúak kerültek, így remekül megosztották a feladatokat, közösen megbeszélték, mit rajzoljanak, és hogyan (persze, itt is voltak markáns ötletadók, és olyanok is, akik csak segítettek az ötletek megvalósításában, de kiegyensúlyozott volt a szituáció, és mindenki elégedettnek tűnt a csoportban betöltött szerepével.

Tehát az egyik legfontosabb szempont, hogy a csoport megfelelő összetétele. A másik pedig az, hogy mindenkinek legyen valamilyen feladata a közös munkában. Néha esz spontán is kialakul, mint itt a lányoknál, máskor pedig határozottabban kell rávezetni őket erre.