 |
| Lipovszky Ábel, majdnem 6 éves |
A múltkori, festős alkalommal, amikor a gyerekek alig akarták abbahagyni a munkát, az jutott eszembe, bárcsak otthon is lenne alkalmuk festeni, ha ennyire nagy örömet okoz nekik! Én magam is szülő vagyok, tudom, hogy néha az ember feljajdul, ha a gyermeke festeni szeretne, mert az mocskos, és macerás dolog... pedig talán csak egy nagy viaszosvászon terítőn múlik minden, a rend és a családi béke. Idén nagyon szűkre szabott időnk van a szakkörre: fél négy előtt nem kezdhetjük el az új közoktatási törvény miatt, de háromnegyed ötkor mindenképpen be kell fejeznünk. A gyerekekben pedig bőven marad még alkotásvágy, főleg, ha egy-egy technikára ráéreznek - evés közben jön meg az étvágy! Ha megtehetjük, és ha nincsen, szerezzünk be otthonra is szép színű festéket, olajpasztell krétát (az ICO is megteszi ezekből, és talán ez a legolcsóbb), temperát, ecsetet, famentes rajzlapot, hogy kéznél legyen! Az én fiaim viszonylag ritkán akarnak itthon alkotni, de egy nappal a szakkör után, a nagyobb, aki ott volt, és a kisebb, aki látta a szakkörön elkészült munkákat, két órán át ihletetten dolgozott. És a legszebb rajzaik a végén születtek, sokadikként, mert kell egy kis idő, mire belejön az ember. Engedjük meg nekik, hogy hadd játsszanak a színekkel néha, még ha egy kis gondot is okoz utána a mosás és a takarítás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése