Ma egy olyan őszi témát hoztam a gyerekeknek, amit tíz éve már megcsináltunk az akkori szakkörösökkel. Egyszerű, de látványos eredményt adó feladat, amiben három technika ötvöződik. Először fákat rajzoltuk, kopaszon, csak az ágaikat, ahogy ez télen látjuk őket, előtte megbeszéltük a fa szerkezetét, hogy a legvastagabb törzstől indulva jutunk el a legvékonyabb gallyakig, egyre vékonyabb elágazásokat rajzolva. Aztán kifestettük vízfestékkel a hátteret. Ezt is megbeszéltük előtte, hogy milyen színű az ég. Kék - vágta rá mindenki. És még? Lassan kiderült, hogy szinte bármilyen színű lehet, napszaktól és időjárástól függően, talán csak az élénk zöldet kivéve (habár a sarki fény...). Amikor kicsit szikkadt a papír, az ujjbegyünket a temperába nyomva pötyögtettük az ágakra a faleveleket, és alá is, hogy érzékeltessük a levélhullást. Soha nincs két egyforma fa, és minden fa valamiképpen kifejezi az alkotója személyiségét - és mindegyik gyönyörű!
 |
Nagy Aliz 3.
|
 |
Csikos Alíz 3.
|
 |
Molnár Hanna 2.
|
 |
Csikos Hanna 2.
|
 |
Gergely Dorina 2.
|
 |
Tóth Attila 2.
|
 |
Láng Laura 2.
|
 |
Kerek Noémi 2.
|
 |
Kerek Léna Anna 3.
|
 |
Juhász Borbála 3.
|
 |
Pethes Jázmin Maja 4.
|
 |
Fehér Fanni 4.
|
 |
Szabó Blanka 4.
|
 |
Pribula Sára 2.
|
 |
Bódis Hanga 4.
|
 |
Mohácsi Mirtill 4.
|
 |
Kovács Szófia 1.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése