Viaszmandala

Kicsit elmaradtam a rajzos alkalmak dokumentálásával. Keddi alkotóműhelyben viaszkarc technikával dolgoztunk, mert karácsony előtti utolsó órán a csoport 80%-a lemaradt róla. Először olajpasztellel színeztünk ki egy lapot, majd hintőporozás után tussal lefestettük, és az így előkészített felületre a középpontból kiindulva egy rozettát karcoltunk - nevezhetjük mandalának is persze. A lényeg a koncentrikus komponálás, hogy egy egyszerű rajzi elemet a kör mindegyik cikkelyén megismétlünk. 

Könnyű feladatnak tűnik, mégis fáradságos munka végigcsinálni... viszont véleményem szerint mégis sokkal kreatívabb tevékenység, mint a ma divatos színezgetés, és az erőfeszítés ellenére sokkal jobban segíti a relaxációt is, például a monoton ismétlés és a tervezési, döntési helyzetek finom egyensúlya miatt. Valószínű, hogy még jobban érvényesülhet a relaxáló hatás akkor, ha az ember már némi rutinra tesz szert, és rááll a gondolkodása, így a díszítőelemeknek sokkal többféle variációs lehetősége eszébe jut, ami még nagyobb elégedettséget és örömet eredményezhet. 

Csodaszép lett mindegyik rozetta, de többen megjegyezték, hogy ennyi elég is volt ebből a feladattípusból, nem annyira lett a kedvencük. (Fárasztó munka!) Viszont akihez közel áll ez a repetitív, nonfiguratív rajzolás, annak azt javaslom, próbálja ki más technikával is! Pl egy négyzetes papírt akár vonalzóval, akár hajtogatással osszon halványan 8 vagy 16 részre (a két átló kijelöli a középpontot, és ha megrajzoljuk az azon átfutó függőleges és vízszintes szimmetriatengelyt, akkor már van 8 cikkelyünk, ha ezeket megfelezzük, akkor 16.) Ez után ceruzával vagy filctollal, tollal rajzolhatunk hasonló mandalát, amit a végén ki is színezhetünk, ha szeretünk színezni. 

Ági

Lili

Katica

Olgi

Timi