Bokréta Rajzműhely Gyöngyöstarján: Az én mesehősöm

Egy pályázat ("Az én mesém") adta az ötletet ehhez a témához.
Új, eredeti mesefigurát, fantázialényt kitalálni nagyon nehéz, mert természetesen a képzeletünket leginkább a már másutt látott mesehősök népesítik be. A fantázia felszabadítása, kimozdítása végett gondoltam arra, hogy kollázsolással kezdjünk munkához, amelyet nem lemásolunk, hanem eszközként, inspirációként használhatunk majd a későbbi rajzok elkészítéséhez.
Ez a fázis volt a feladat legnehezebb része, amíg ráéreztünk arra, hogy nem csak a jelentés alapján választhatunk képrészleteket a figura összeállításához, hanem formai analógiák alapján is (azaz, nemcsak egy állatfej lehet az emberke feje helyén, hanem egy narancs, vagy egy trolibusz is.)
Egy alkalom tehát csak a kollázsok elkészítéséről szólt.

A következő szakkörön megpróbáltuk lerajzolni, kissé "átírni" leegyszerűsíteni ezeket a kollázsfigurákat, ami a rajzba való átfordítás során "összefésülődött", a saját kedvünkre át is alakult. (Van, akinek könnyebben ment ez, mert örömét lelte a részletekben, és mert elszakadni a konkrét előzményektől, másnak nehezebben, de ez minden feladat esetében így van. Alapvetően nagyon kevés gyerek van, aki képes hosszabb távon (egy órán át) folyamatosan és szorgalmasan, kitartóan dolgozni, és olyan elmélyülten belemerülni a munkába, hogy a kreativitás előjöhessen, és fejlődjön közben. Ez egyébként általánosan igaz, ahogy hallom, mert pl. a képzőművészeti szakközép diákjainak sem evidencia ma már, mint húsz éve volt, hogy a 3-4 órás tanulmányrajzon szenvedélyesen, kitartó figyelemmel és folyamatosan dolgozzanak. )

A harmadik fázisban pedig (a jövő héten) megpróbáljuk helyzetbe hozni ezeket a lényeket, kitalálni számukra egy érdekes történetet, egy helyszínt, hogy hol élnek, mit csinálnak, mi történik velük, kik ők stb. Ezt a hátteret elkészítjük, majd a figurákat kivágjuk, és beleillesztjük a képbe. Van, aki már elkészült ezzel is