Először alkoholos filccel megrajzoltuk az őslényeket, jó nagyban, a nagy papír közepére. Aztán vízfestékkel megfestettük a színpompás naplementés hátteret, a lap teljes felületén. Majd kifestettük temperával a lényeinket, végül tussal pacákat tettünk a lap alkába, és szívőszállal szétfújtuk a papíron - a tus így kopasz (lerágott, vagy vulkánok által felperzselt) fákká és cserjékké változott a képen.
Néha megesik, hogy rosszul mérem fel a határokat, és túl sok mindent akarok egy szakkörbe sűríteni,. ahogy ez alkalommal is történt. Egy egyszerűbb megoldással, például a tempera kihagyásával még jobb munkák születtek volna, mert a nehéz volt a gyerekeknek úgy festeniük, hogy az őslények eredeti rajzolata is látsszon, hogy érdekes és értelmezhető legyen a rajz. Vagy akár a dinoszauruszokat, a témát is egészen elhagyhattuk volna, és és fújhattunk volna kopasz fákat, például egy télies-borongós tájkép előterébe... ez is épp elég élvezet és program lett volna. Így inkább csak ezt a hármat teszem fel a blogra, a legjobbakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése