Aranyhalak

A rajzműhely eheti foglalkozásán befejeztük a félkész rajzainkat, és azt a halacskás közös művet is, amit a második találkozásunkkor kezdtünk el, mert a gesztenyés képekkel gyorsan elkészültünk.
Elképzeltünk egy olyan csodálatos aranyhalat, aki teljesíti azt a kívánságunkat, amire a legeslegjobban vágyunk. Aztán A5-ös papírokra megrajzoltuk, és a halacska díszítése, pikkelyei közé elrejtette ki-ki a maga kívánságát. Az elsősök nem írták bele, de nem hiszem, hogy egy aranyhalnál ez akadálya lenne a vágyak beteljesítésének... Végül egy közösen festett nagy kék tóba dobtuk őket, pontosabban egy tiszta vizű tengerbe, ahol boldogan úszkálhatnak a korallok között.

Az elkészült álommadarakat és egyebeket pedig nemsokára feltöltöm a korábbi posztokba!

Üvegablak

Ez a gyönyörű ablak nem a szakkörön készült, hanem még tavaly, a hatodik osztállyal, a középkor művészettörténetéhez kapcsolódóan alkottuk, közös munkával. Egyik órán mérműves ablakokat terveztünk, a következő dupla órára pedig kivágtam egy nagy fotókartonból a közös ablak (kőcsipkés)keretét. Az ablaknyílásokat sütőpapírra rajzoltuk körül, kis ráhagyással kivágtuk, majd a gyerekek egyet-kettőt kitöltöttek mintákkal. Fekete filctollal megrajzolták a kontúrokat (az ólomüvegben ez az ólompánt), és világos színű filcekkel kiszínezték. Az összerakott üvegablak szépségére pedig még azok is rácsodálkoztak, akiknek alig volt türelmük befejezni a maguk kis ólomüvegét.
Ugyanebben az osztályban aztán anyák napjára A5-ös képeslapok is készültek ezzel a technikával, a két oldalán ablakos keret egy-egy rajzlapból készült:

Álommadár

Angyal Kincső 2. o.

Ezúttal egy különleges, varázslatos  madarat rajzoltunk, aki éjszaka a gyerekekhez repül, és a leggyönyörűbb álmokat viszi el nekik!

Lipovszky Márton 1. o.

Bakos Liza 2. o.

Ludányi Laura 3. o.

Kecskés Szebasztián 3. o.

Galambos Lívia 2. o.

Király Bernadett (2. osztály)

Tóth Soma (3. osztály)

Dobre Hanna (1. osztály)

Tuza Bence (2. osztály)

Kecskés Szebasztián (3. osztály)

A rajzok viaszkarc technikával készültek,  olajpasztellel, színes tussal és vízfestékkel, A4-es méretben.
(A többi álommadár pillanatnyilag befejezetlen, ha elkészülnek, azokat is feltesszük ebbe a posztba!)

Madárszemmel

Vajon mit láthat az a madár aki egy borús, esős őszi napon ücsörög a gesztenyefa ágán, a rozsdásodó falevelek között?

 

 

A rajzok olajpasztellel, anilines festékkel és vízfestékkel készültek.

Itt lakom!

Angyal Kincső 2. o.

Vincze Virág 5. o.

Kecskés Szebasztián 3. o.

 Az első alkalommal még csak öten voltunk, és a lakóhelyünkről, a házunkról és a falunkról készítettünk rajzot, filctollal és színes ceruzával, A4-es méretben.
(Ez a feladat korábban is előfordult a blogon, ott nagyobbak készítették.)
Ebbe a bejegyzésbe csak a már befejezett munkákat tettem fel. ha a többi is teljesen elkészül, azokat is pótoljuk!

Elindult a Rajzműhely!

Most, hogy pótlólag feltöltöttük a blogra az összes korábbi - az elmúlt két évben készült, és dokumentált rajzórai munkát, blogunk ettől a bejegyzéstől kezdve az általam vezetett  szakkörünkben készülő alkotásokat mutatja be.
A Rajzműhely foglalkozásait minden szerdán 1/2 3 és 4 között tartjuk a gyöngyöstarjáni Közösségi Házban (IKSZT). Még van néhány helyünk, minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Belső portré egymásról

Kiss Viktória 7. o.

 A gyerekek párban dolgoztak: felváltva megpróbálták megrajzolni egymás portréjának körvonalát, profilból, A4-es rajzlapra.  Majd színes ceruzával olyan képi elemekkel, figuratív és/vagy nonfiguratív mintákkal, színekkel, formákkal töltötték ki a felületet, amelyet az osztálytársuk lelkivilágához, érdeklődési köréhez, személyiségéhez közelállónak éreztek.
Ezeket a rajzokat hetedik osztályosok készítették.
Korábban a nyolcadikosokkal csináltunk hasonlót, de akkor a falra vetített árnyképüket rajzoltuk körül, A2-es papíron, amit aztán vízfestékkel kitöltve a saját önarcképüket festettek meg, azaz töltötték ki olyan színekkel és formákkal, amelyekről úgy gondolták, hogy kifejezi őket, a személyiségüket vagy a pillanatnyi lelkiállapotukat, egy röntgenképhez hasonlóan. De sokan elnagyolták a feladat megoldását, és ezt az identitástudat-feszegető szempontot nem gondolták végig. Úgy találtam, hogy a hetedikesek esetében, a ceruzarajz technikából eredő, kényszerű lassúság többüket megóvta attól, hogy összecsapják a portrét, és több minden eszükbe is jutott a másikróll a lassabban megtett út folyamán. Persze az is lehetséges, hogy ebben a korban még könnyebb egymást meglátni és megérteni, mint saját magunkat...

Tóth Lili 7. o.

Lakóhelyem

Jakab Olívia, 6. osztály

Ennek a feladatnak az ötlete L. Ritók Nórától származik.
Oszd a rajzlapot 3 részre, a középső legyen szélesebb. Fekete filctollal rajzold a középső sávba a házatokat, amelyben laktok, két oldalára pedig a település , vagy tágabb környezet számodra fontos két részét. Próbáld a hagyományos homogén színezés helyett sávokra osztani a színezendő felületeket, és felváltva színezz erősen rányomott ceruzával, és halványan.
A fenti rajz azért tetszik különösen, mert Olívia saját elképzelése szerint változatos irányú négyzethálóval osztotta fel a képrészeket, majd így színezte ki, ami még változatosabbá tette a képet,  egy szövött textília asszociációit keltve.

Tóth Bence, 6. osztály

Absztrakt festményrészlet folytatása

 Ez a kisebb, egy tanórán megoldható feladat egy újabb változata a korábban mutatott képkiegészítős játékoknak. Talán ez volt az az összes között, amelyből a legtöbb remek megoldás született, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az egyenes vonalaktól "nem ijed meg" senki, nem jut eszébe a szokásos séma, hogy "dehát én nem tudok rajzolni", mert egyenes vonalakra mindenki képes, színezni mindenki tud. Ugyanakkor egy absztrakt kép eléggé bonyolult részlete legalább annyira inspiráló, éppúgy beindítja a képzeletet, mint egy szövevényes kelta csomó. A gyerekek nagy lendülettel vetették magukat a találgatásba, hogy vajon hogyan folytatódhatnának legizgalmasabban a félbeszakadó vonalak, a kész rajzok pedig mintha egy általuk kitalált város térképei lennének...
Gyönyörű és változatos kompozíciók lettek:

Fessünk zenét!

Ezt az ötletet a Waldorf iskola hasonló feladata ihlette, a két év alatt minden évfolyamon megcsináltuk. A cél az volt, hogy a gyerekek kicsit elszakadjanak a sémáiktól, a képalkotás általuk ismert, sokszor eléggé szűkös kereteitől, és kicsit ráérezzenek arra is, ahogy az alkotás belső élményekből, érzésekből fakad, hogy ezeknek a kivetítésére is alkalmas.
Négyféle nagyon különböző jellegű, különféle érzéseket ébresztő zenével dolgoztunk a dupla óra alatt. Minden zenét kb 10 percen át hallgattunk.
Arra kértem őket, hogy csukják be a szemüket, és hagyják, hogy hasson rájuk a zene. Aztán tudatosítsák magukban, hogy jó vagy rossz érzéseket keltett-e bennük, illetve döntsék el, hogy ezeket a benyomásokat vajon milyen színekkel lehetne kifejezni? Ha látják a képzeletükben ezeket a színeket, akkor kezdjenek hozzá a festéshez. Ne ábrázoljanak semmit, csak jelentés nélküli absztrakt foltokat tegyenek a papírra, mert a jelentést majd a kép egésze fogja előhívni. Fontos, hogy a festés során figyeljenek a zene ritmusára, sodrására is, figyeljék meg, hogy ez milyen mozdulatokra készteti őket? Az ecsetvonások táncoljanak a zene sodrására!

Nagyon érdekes volt megfigyelni azt, hogy egy-egy zenére mennyire hasonló színeket és mintázatokat hívott elő a gyerekekből!! Ahogy azt is nagy élmény volt látnom, ahogy ráéreztek az alkotás ízére, és sokukat szinte beszippantotta ez a tevékenység.

Az első zene Besh o droM volt, (ld a linket) benne a balkáni népzene sordó, életvidám ritmusaival, amelyet szinte mindenki (minden osztályban) citromsárgás-narancsos-vöröses-rózsaszínes foltokkal festett meg, örvénylő vagy hullámos vonalakkal:

A második zene Beethoven 3. Szimfóniája, az Eroica volt::

A harmadik zene: Giovanotti: L'Ombelico del Mondo:

A negyedik pedig egy ambient zene volt a Liquid Limbs-től, amit sajnos nem tudok linkelni, de nagyon izgalmas, ahogy elindul üde és tiszta bugyborékoló vízhangokkal, majd egészen disszonáns, nyugtalanító dologgá alakul nemsokára... ilyen képek születtek róla: