Csillagászat

Kőhegyi Vivienn 3.o.

Ennek az ifjú lánynak a története története kicsit hasonló ahhoz a mostoha sorsú lányéhoz, aki Holleanyónál volt szolgálatban.
Szegény volt ő is, árva ráadásul, így otthona sem volt. Rongyos ruhában járta az országot világot, ott aludt, ahol érte az éjszaka, azt ette, amit az erdőn-mezőn talált. Segítette őt minden és mindenki, mert ő is segített minden növénynek, állatnak, embernek, aki az útjába akadt és szükséget szenvedett. Egyszer aztán a csillagok, akik látták ezer tanúbizonyságát az ő jó szívének, elhatározták, hogy megajándékozzák őt. Egy szép holdfényes éjszakán lehullott sok-sok fényes kis csillag az égből, éppen az ő ruhájára telepedtek, összekapaszkodtak. Ragyogóan csillogó, káprázatosan szép csillagruhát kapott a szegény leány, jutalmul jóságáért.
Ezt a csillogó ruhájú leányt rajzoltuk meg olajpasztell krétával, aztán anilines festékkel megfestettük a ruháját, sima vízfestékkel pedig a hátteret, az éjszakát.

Váralljay Édua 1.o.

Király Bernadett 3.o.

Ozsvári Bendegúz 2.o.

Bakos Liza 3.o.

Tóth Jerne 1.o.

Bagi Kata 3.o.

Bakos Miléna 4.o.

Tuza Bence 3.o.

Cadenazzi Vottorio 2.o.

Lipovszky Márton 2.o.

Kert

Vittorio Cadenazzi 2.o.

Adós maradtam a korábbi alkalmakon készült rajzok bemutatásával.
Volt egy "kertes" feladatunk, amelyhez nagy reményeket fűztem, csodálatos megoldásokat láttam erre a témára az Igazgyöngyben. Kedves rajzok születtek nálunk is, de az aha-élmény a gyerekeknél ekkor még elmaradt (a festéskor már kattant valami, hallottam! :-) ). Ennek több oka lehet: a szombati időpont miatt sokan elkéstek, az egy óra rendkívül rövid idő, főleg az év elején, amikor bele kell rázódni a munka lendületébe is. A színezéshez viszont mindig több idő szükséges...
Mindenesetre néhány rajz mindenképpen érdemes a bemutatásra.

Bakos Miléna 4.o.

A téma a következő: egy ódon ház gyönyörű kertjében állunk, hatalmas fák és bokrok között, a város egy gyönyörű utcájában, ahol régi cirádás házak állnak. A ház mellett állva átpillantunk a díszes kovácsoltvas kerítésen, az utca túloldalán épült villákra.

Köhegyi Vivien 3.o.

A fákat és a kerítést filctollal rajzoljuk meg, ez van a legközelebb hozzánk. A távolságot úgy érzékeltetjük, hogy az utca túloldalán álló házakat ceruzával színezzük, ez így halványabb, kevésbé telített színű lesz majd. Rászínezhetünk a kerítésre is, az mindenképp előtérben marad. A házak mögötti hegyeket, ha odaképzelünk ilyesmit, még halványabban rajzoljuk (légperspektíva).

Tóth Jerne 1.o.

Lipovszky Márton 2.o.

Bakos Liza 3.o.

Galambos Eszter 1.o.

Az idei első szakkörön pedig olyan kreativitást fejlesztő, képzeletet felszabadító feladatot kaptak a gyerekek, amelynek az eredményei kevésbé látványosak, nem annyira kívánkoznak a blogra, viszont a folyamat maga nagyon élvezetes volt.
Először jó vizes akvarellfestékkel foltokat festettünk egy papírra, majd szívószállal szétfújtuk a pacákat, így meglepő és érdekes alakzatok születtek. Száradás után megpróbáltunk mindenfélét belelátni a képbe - ahogy a felhőket nézve is asszociálhatunk különféle figurákra - és ezeket a felfedezéseket ceruzarajzzal is kiemeltük, megrajzoltuk. Ugyan felvetettem azt a lehetőséget is, hogy nemcsak figurákat kereshetnek, hanem pusztán dekoratív-absztrakt módon is belerajzolhatnak a képbe, kontúrokkal és mintákkal kiegészítve azt, de erre a megoldásra senkinek sem volt érkezése, valószínűleg kicsik még az ilyenfajta megközelítéshez...

A másik feladatban pedig egyféle színes ceruzával csukott szemmel rajzoltak vagy firkáltak valamit egy percen át, majd nyitott szemmel kellett befejezni a rajzot, szintén egy történetet kerekítve vagy absztrakt képet létrehozva.

(Kicsit nagyobb, felsős gyerekeknél jó játék az is, ha a gyerekek párban dolgoznak egymásnak háttal, és egyikük szóban instrukciókat ad, egy GPS-hez hasonlóan, hogy a másik merre vezesse a ceruzát. Jobbra, balra, fel, le, ívesen, cikkcakkban, stb. Nagyon vidám pillanat, amikor kiderül, sikerült-e azt rajzolnia, amit a másik szeretett volna. Nagyokkal szintén népszerű feladat az is, amikor az egyikük a másik hátára rajzol kézzel, aki a papírra folyamatosan leképezi a hátán érzett rajzolatot...)

A legizgalmasabb játékok a legmaszatosabbak is egyben

Lipovszky Ábel, majdnem 6 éves

 A múltkori, festős alkalommal, amikor a gyerekek alig akarták abbahagyni a munkát, az jutott eszembe, bárcsak otthon is lenne alkalmuk festeni, ha ennyire nagy örömet okoz nekik! Én magam is szülő vagyok, tudom, hogy néha az ember feljajdul, ha a gyermeke festeni szeretne, mert az mocskos, és macerás dolog... pedig talán csak egy nagy viaszosvászon terítőn múlik minden, a rend és a családi béke. Idén nagyon szűkre szabott időnk van a szakkörre: fél négy előtt nem kezdhetjük el az új közoktatási törvény miatt, de háromnegyed ötkor mindenképpen be kell fejeznünk. A gyerekekben pedig bőven marad még alkotásvágy, főleg, ha egy-egy technikára ráéreznek - evés közben jön meg az étvágy! Ha megtehetjük, és ha nincsen, szerezzünk be otthonra is szép színű festéket, olajpasztell krétát (az ICO is megteszi ezekből, és talán ez a legolcsóbb), temperát, ecsetet, famentes rajzlapot, hogy kéznél legyen! Az én fiaim viszonylag ritkán akarnak itthon alkotni, de egy nappal a szakkör után, a nagyobb, aki ott volt, és a kisebb, aki látta a szakkörön elkészült munkákat, két órán át ihletetten dolgozott. És a legszebb rajzaik a végén születtek, sokadikként, mert kell egy kis idő, mire belejön az ember. Engedjük meg nekik, hogy hadd játsszanak a színekkel néha, még ha egy kis gondot is okoz utána a mosás és a takarítás.

Színpompás tájakon

 jártunk a tegnapi szakkör alkalmával:

Ozsvári Bendegúz 2.o.

 A mi kis falunk is dombok közt, hegyek lábánál fekszik, és ha jobban megnézzük, ezerszínű a táj, a földek kockás, csíkos, sőt pöttyös takarója. Minden évszakban szép, de ősszel különösen!
Fekete fotókartonra festettünk temperával, fehérrel tört, kevert színekkel. Grafitceruzával készült a rajz, a vonalakat megdupláztuk, a festéskor pedig próbáltuk nem befesteni azt a kis mezsgyét, hogy szép karakteres fekete kontúrt kapjanak a kép elemei.

Tuza Bence 3.o.

 A gyerekek mindig bizonytalanok eleinte, amikor új technikával ismerkedünk, most viszont a többség kifejezetten szkeptikus volt, kijelentették, hogy ez a kép ronda lesz, nem is érdemes belefogni, eleve mi jó sülhet ki egy fekete papírból? Az alkalom végére viszont kivétel nélkül mindenki elégedett volt az eredménnyel, velem együtt - csodálatos tájképek születtek!

Bakos Miléna  4.o.

Tóth Miksa 4.o.

Galambos Eszter 1.o.

Kecskés Szebasztián 4.o.

Bagi Kata 3.o.

Benchea Dávid 1.o.

Kőhegyi Vivien 3.o.

Tóth Soma 4.o.

Cadenazzi Vittorio 2.o.

Király Bernadett3.o.

Galambos Lívia 3.o.

Bakos Liza 3.o.

Lipovszky Márton 2.o.

Ez az utolsó festmény is úgy indult, mint a többi, egy helyes rajzzal, aztán a kifestés első ecsetvonásai után átvették a színek az uralmat. Jerne láthatólag egészen lázba jött, keverte a színeket, lelkesen, míg a kép elszakadt az eredeti témától, a színek boldog ünnepévé vált, egy örömteli és szabad impresszióvá. Szerintem gyönyörű így is, de nagyon-nagyon fontos szem előtt tartanunk, hogy az elkészült képeknél még sokkal-sokkal fontosabb az a folyamat, ami a gyerekekben lejátszódik alkotás közben, ha pedig ez egy szinte eksztatikus belefeledkezés a teremtésbe, akkor megvalósult a szakkör legmagasabb rendű célja: átadni a tapasztalatot, hogy a művészet örömforrás, élni segít! 

Tóth Jerne 1.o.

 Ez a feladat-ötletet is L. Ritók Nórától vettük át.
A gyerekek kérték, hogy máskor is fessünk, ilyent, illetve bármit, mert festeni jó! Havonta egyszer biztosan elővesszük a festékeinket.

Szolgálati közlemény

Idén is elkezdődtek a foglalkozások a Rajzműhelyben!
Eddig volt egy kis kavarodás az időpontok körül, de
mostantól már mindig szerdánként, 1/2 4 és 3/4 5 között találkozunk.

Ahogy korábban írtam, ebben az évben ingyenesek a foglalkozások, hiszen a pályázaton nyert pénzből nagyon sok remek anyagot és eszközt tudtunk vásárolni a szakkör számára!
Viszont két dolgot mégis szeretnénk kérni a szülőktől (a gyerekekkel levélben is megüzentük, de itt is írom):
- Minden gyerek hozzon (minél előbb) a szakkörre egy régi, rossz nagyméretű pólót vagy inget (apa régi ruhája tökéletesen megteszi) hogy a festésekkor fel tudják venni, a ruhájuk tisztasága érdekében. Némelyik festék nehezen kimosható, ráadásul agyagozni, gipszelni is fogunk idén.
- Kérjük, szerezzenek be egy A3-as méretű mappát a gyerekeknek, amibe a rajzaikat külön gyűjteni tudjuk, és amibe a nagyméretű munkák is beleférnek.
A rajzokat egyébként idén is a félév végi kis kiállításunk után vihetik haza a gyerekek - a mappa ekkor is jó szolgálatot tesz majd. 

Gyönyörű rajzok születtek az elmúlt alkalmakkor is, igyekszem minél hamarabb megmutatni itt, hogy együtt örülhessünk a szülőkkel :-) 

Káprázatos színtan

Tuza Bence 2. o.

A gyerekek körberajzolták a kezüket a papíron, aztán koncentrikus köröket rajzoltak a papír egész felületére. A kialakult mezőket és metszeteket aztán kétféleképpen színezték ki. Tisztáztuk a hideg és meleg színek fogalmát, majd összeválogattak néhány meleg színű ceruzát amivel a kéz csíkjait színezték ki, és néhány hideg színűt, amelyeket pedig a háttérhez használtak felváltva.
Az összehatásról, főleg az élénk színűek esetében, arra emlékeztet engemn, mikt amikor vakító nyári napsütésben az égre nézünk, és a szemünk elé tartjuk a kezünket, eltakarva a napot, de még így is belekáprázik a szemünk...

Egy amerikai rajzpedagógus blogjáról vettem az ötletet, (talán forró kéz címen futott) látványos eredménnyel kecsegtetett, pedig kevés eszköz szükséges hozzá, és különösebb kreativitást vagy agymunkát sem igényel. Csak a színezésben kell némi kitartás - akik jól rányomták a ceruzát a papírra az élénk színek érdekében, a végére úgy elfáradt a kezük, hogy be sem fejezték. De még így is szépek lettek a rajzok, néhányuk mindenképp megérdemelné, hogy otthon bekeretezve kitegyék a falra, vidám színfolt lenne!

Angyal Kincső 2. o.

Király Bernadett 2. o.

Bakos Liza 2. o.

Király Dániel 6. o.

Dobre Hanna 1. o.

Angyal Hunor 6. o.

Galambos Lívia 2. o.

Lipovszky Márton 1. o.

Tóth Miksa 3. o.

Tóth Soma 3. o.

Kincskereső térkép

Egy hónapja kerül sorra ez a feladat (szintén Igazgyöngyös), amelyben megpróbáltunk egy fiktív térképet elképzelni, amely egy elrejtett kincshez vezető útvonalat ábrázol, de a csapdákat, és a rablókat félrevezető tévutakat, a kincskeresőkre leselkedő veszélyeket, a domborzatot és a legfontosabb tereptárgyakat is feltünteti.
Először alaposan meggyűrtük a rajzlapokat, majd befestettük sárgásbarnára, így aztán egy öregített papírosunk lett, erre rajzoltuk a térképet alkoholos filccel, majd kifestettük színes vízfestékkel.
Nem mondom, hogy ezeket a térképeket nem lehetett volna tovább bonyolítani még, részletgazdagabban kidolgozni, és nem bántam volna, ha a feliratok is felkerülnek mindenhová, de itt elfogyott a türelem a gyerekekből.* Azért ezek a munkák még így is szépek, és megérdemlik, hogy megmutassuk őket.

* Április végétől kezdve, amikor kitört a nyári időjárás, már nagyon nehéz volt a gyerekeket kitartó munkára bírni, (tisztelet a kivételnek) nehezen motiválhatók voltak, nem tudtam olyan téma-ötletet mondani, ami felvillanyozta volna őket, olykor hat-hét alternatív feladatra is csak unott kedvetlen tekintet volt a válasz. Hát hiába, a tavasz, a nyár nem erről szól, kifelé vágytak az udvarra, szaladni, focizni, cigánykerekezni. Az utolsó alkalmaink ilyen módon teltek, motiválatlansággal, nem túl odaadó munkával, "abbahagyom-jólvanazúgy"-rálegyintéssel a munka felénél. Ennek ellenére születtek szép alkotások is, és ez nagy dolog ilyen körülmények között. Ezért döntöttünk úgy, hogy május végével befejezzük a szakköröket.