Na, ez egy nagyon könnyűnek tűnő, de mégis rendkívül nehéz feladat volt... Először is húztunk egy hullámosan kacskaringózó vonalat egy A3-as akvarellpapírra. Halványan. A legtöbben túl bonyolult, gubancos gomolyagfirkát rajzoltak, ami nem tudott kígyóvá alakulni, ki kellett radírozni. Ha megvolt az optimális vonal, akkor attól kb. 2 ujjnyi távolságban húzni kellett még egy vonalat, hogy a kígyónak meglegyen mindkét oldala. Ez is nehéz kihívás, de itt már jobban boldogultunk, és csak néha kellett radírozni. Utána jött a harmadik feladat: el kellett dönteni, hogy az önmagát több helyen metsző sáv melyik része legyen alul és melyik felül? Hogyan lesz térbeli a kígyó? Itt is adtunk munkát a radírnak - nem is olyan egyszerű kibogozni egy végtelennek tűnő kígyót... És amikor ezekkel a roppant bonyolult lépésekkel megbirkóztunk, akkor következhetett végre az élvezet: akvarellceruzával váltakozó mintázatot rajzoltunk a sál kígyó teljes hosszán. Persze ennél a pontnál is kiderült gyorsan, hogy sajnos némi kitartás szükségeltetik hozzá, nem lesz kész a mintarajzolgatás kettő perc alatt, ameddig a figyelmünk kitart... onnan kezdve pedig a legélvezetesebb rajz is munkává válik. Persze épp ez fejleszti a figyelmet és a különféle készségeket - feltéve, ha nem szabotáljuk... A végén a kígyót világos színekkel kifestettük, és örömmel néztük, ahogy a ceruza félig beleoldódik a festékbe... végül pedig a háttérnek is adtunk egy színt. Aztán rácsodálkozhattunk a verejtékes munkánk gyümölcsére: gyönyörű, izgalmas, festői rajzok lettek!
 |
Kerek Noémi
|
 |
Tóth Attila
|
 |
Láng Laura
|
 |
Csikos Máté
|
 |
Ármány Kinga
|
 |
Gergely Dorina
|
 |
Pribula Sára
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése