Bokréta Rajzműhely Gyöngyöstarján: Szabadság

A tanév utolsó rajzszakkörén készültek ezek a rajzok, mielőtt kitört a nyáriszünet, de a szabadság szó a címben nem csak emiatt jutott eszembe. Tanultunk egy új komponálási technikát a gyerekekkel, ami ami bizonyos értelemben felszabadítja a képzeletet, a látást a megszokott, berögzült sémák alól.

A gyerekek általában olyan módon komponálják meg a rajzaikat, hogyha több elem kerül egy képre, akkor azokat szépen egymás mellé (alá-fölé) helyezik el, kirakosgatják sorban a papírra a motívumokat, figurákat, hogy mind jól látsszon. Ez a leltározásszerű szerkesztés nagyon archaikus dolog, az ókori Egyiptomban, és sok más ősi kultúrában is jellemző volt, és a gyerekek számára is ez az alapértelmezett ábrázolásmód. És ez teljesen rendben van! De néha szeretem kimozdítani a gyerekeket a megszokásaikból - főleg a nagyokat... de a kisebbek is jöttek velünk, csak kevésbé értették, hogy mire jó ez az egész, ami abszolút érthető. De még ha furcsállták is ezt a feladatot, azért részt vettek a kalandban, és nem is akárhogy!

Nos, a lényeg a takarás volt, annak a megértése, hogy van ám arra is lehetőség, hogy egymás mögött helyezzük el a motíumokat, úgy, hogy azok kissé kitakarják egymást - és ez egyrészt a térbeliség érzetét fogja kelteni, másrészt pedig sokkal izgalmasabb kompozíciókat eredményez!

Na de nem olyan egyszerű ám egy madárka kilógó csücskét megrajzolni, úgy, hogy a többit nem látjuk. A zseniális ötlet - amely L. Ritók Nórától származik! - a következő volt:

Vágjunk ki egy formát papírból. Esetünkben ez madár volt, fecske, galamb, vagy más madár. Ezt a madarat aztán ceruzával néhányszor körülrajzoltuk a papíron, úgy, hogy a rajzolatok egymásra lógjanak. Utána filctollal elkezdtük kibogozni a vonalrengeteget: kiválasztottunk egy madárkörvonalat, ami a legközelebb lesz hozzánk, és ezt körbekerítettük, és aztán sorban a többit is, de mindig csak a kilógó részét. Amikor ezzel elkészültünk, dekoratív vonalakkal vettük körül a figurákat, aztán kifestettük a képet.

Annyira izgalmas, érdekes kicsit absztraktba hajló rajzok születtek! A dekorativitással, a háttér (vagy a figurák) mintázásával még lehetett volna játszani, de már nagyon fáradtak voltak a gyerekek, nem tudtuk sajnos a végtelenségig tupírozni a dolgot, mindenesetre ezzel az ötlettel még sok más tervem van, sokfelé el lehet kanyarodni vele, témájában és kidolgozásában is - és el is fogunk, jövőre!