Szól a a kakas már, majd megvirrad már...

Keddi kakasaink, avagy egy látványos illusztrációs technika az alkotóműhelyben. 

Először anilines festékkel a napkelte hangulatának megfelelő színekkel megfestettük a hátteret. Aztán egy kakast festettünk tussal a kép közepére, és a kerítést, amelyen állva világgá kukorékolja a hajnalt. Amikor megszáradt, fehér vagy ezüst zselés filccel kidíszítettük a kakassziluettet.

Ezt a feladatot a korábbi években megcsináltuk már felnőtt csoportban és gyerekszakkörben is, többször is. Először 2013-ban, a képeket ITT lehet megnézni. Másodszor pedig 2019-ben, ITT. 

Ági

Lili

 

Katica

Olgi

 A munkafolyamat fázisai:

És még néhány werkfotó:

 

 

Ez pedig a címadó népdal, a kedvencem volt 30 éve... tizenöt éves koromban:

Meselényi utca

Nagyon szeretem ezt a technikát, amit a szerdai Varázsceruza szakkörön alkalmaztunk a gyerekekkel, mert a fantáziát remekül beindítja az, hogy a figura formája egy esetleges folyamat által keletkezik, és így megkerüljük, kicselezzük a berögzült ábrázolási sémákat. A beiktatott kerülőút izgalmas megoldásokra vezet.

Úgy kezdtük a munkát, hogy egy félbehajtott nyomtatópapírra hullámos-cikkcakkos vonalat rajzoltuk, ezt kivágtuk, majd széthajtva körberajzoltuk egy A3-as rajzlapon. Ezt az amorf, de szimmetrikus formát egészítettük ki mindenféle testrészekkel díszítésekkel, és környezeti elemekkel, majd színeztük és kifestettük a rajzot. 

A készítés folyamatáról a poszt végére betettem egy régi képet, nyolc évvel ezelőtti szakköri alkalom volt, a többi munkafotó és az akkor készült rajzok ITT láthatóak. Illetve három éve is játszottunk ilyent az akkori ötödikesekkel ITT. Akkor is, és most is mindenkié tökjó lett!

Bódis Hanga 3.

Csikos Hanna 1.

Mohácsi Mirtill 3.

Juhász Borbála 2.

Kerek Noémi 1.

Csikos Alíz 2.

Molnár Hanna 1.

Mikula Dorka 3.

Nagy Ádám 3.

Kerek Léna Anna 2.

Pribula Sára 1.

Kukucska Viktória Réka 2.

 

Mohácsi Viola Blanka 2.

 

 

2014

Tükör

A tegnapi Varázsceruza szakkörön egy folyóparton, avagy tóparton álló nagyvárost rajzoltunk, amely, a vízben (avagy a jégen) tükröződik, megkettőződik. Volt, aki szívesebben rajzolt házak helyett állatokat, de végeredményben nem a téma, hanem a megfigyelés, és a látvány szembefordított átmásolása volt a lényeg. A tükrözés nem is olyan egyszerű feladat, de nagyon sok készséget fejleszt, és érdekes kompozíciókat eredményez. Vízfestékkel és olajpasztellel dolgoztunk, A3-as papírra.

Mohácsi Mirtill 3.o

Gál Alexandra 2.o

Molnár Hanna 1.o

Mikula Dorka 3.o

Kerek Noémi 1.o

Csikos Alíz 2.o

Csikos Hanna 1.o

Hordós István 3.o

Nagy Ádám 3.o

Láng Laura 1.o

Erős Natasa 2.o

Mohácsi Viola 2.o

Téli tájképet festünk - online óra

Kedves 5. és 6 osztályosok, a mai rajzórai feladatot a karanténra való tekintettel online kapjátok meg. Az elkészítése fél órát vesz igénybe, de az egész téli szünet a rendelkezésetekre áll. Január első rajzórájára hozzátok be, hogy leosztályozhassam.

A múltkor gyönyörű fákat rajzoltatok szénnel, most hasonló a feladat.

A fenti képet fogjuk elkészíteni, ami nehéznek tűnik, de nagyon EGYSZERŰ lesz. Lépésről lépésre bemutatom, hogy mit kell tennetek.

A kép fő jellemzője a PERSPEKTÍVA - ezt a fogalmat majd később tanuljuk, a lényege az, hogy a térben a párhuzamos vonalakat úgy érzékeljük, mintha a távolban találkoznának. Ha így rajzolunk le valamit, akkor az a térbeliség látszatát kelti majd.

Szükségetek lesz rajzlapra, ceruzára, vékonyabb ecsetre és fekete vízfestékre. Ha nincs otthon festék, rajzolhattok krétával, vagy más eszközzel is, de szabad feketekávéval vagy vörösborral is festeni :-) 

1. Először húzzatok a lapra egy vízszintes vonalat, kicsit a lap felénél feljebb, ez a HORIZONT:

A vonal közepét kössétek össze a lap két alsó sarkával, így:

A háromszög csúcsától húzzatok lefelé is két aligferde vonalat, hogy egy nagyon hegyes háromszöget képezzen, ez lesz az út közepén a szaggatott vonal sávja:

Ezt a sávot osszuk vízszintes vonalakkal darabokra, úgy, hogy felfelé, azaz távolabb egyre rövidebbek legyenek:

A vízszintes vonal alá és fölé is rajzoljunk ceruzával ferde vonalakat, amik a középpontban találkoznak, ez lesz a fák sávja:

A horizont és az úttest közti ferde vonalon állnak majd az út széli fák. A lap széléhez közeli fák nagyobbak, a középpont hoz közeledve EGYRE KISEBBEK, és egymáshoz egyre közelebb állnak. bejelölhetitek ceruzával a fatörzseket:

Most pedig festünk: úgy, ahogy múltkor szénnel rajzoltátok a fákat, most itt a vékony ecsettel, feketével  fessük meg őket. Kezdjük a legnagyobbal a lap szélén. Először a törzset fessük meg, aztán ez ágazzon el vékonyabb ágakra, az még vékonyabbakra és az még vékonyabbakra:

Ha kész, jöhet a következő fa. A fák egymásba lógnak, az ágak összekuszálódnak, de ez JÓ! :-)

Szép sorban fessünk egyre kisebb fákat a középpont felé haladva, és aztán egyre nagyobbakat a másik oldalon, egész a lap széléig:

Aztán fessük ki az úttestet, de a közepén a szaggatot vonalat hagyjuk fehéren:

Most következik a suhanó táj érzékeltetése: híg, vizes festékes, kinyomott ecsettel sugár irányban kenjük össze az út menti földet, a fák alatt. Csak lazán!

A végén, ha kedvünk van, híg vizes festékkel sötét fellegeket is festhetünk az égre:

És már kész is van!

Ha ez a téli fa túl nehéz, sokkal egyszerűbb fákat is festhettek, például ilyeneket:

Végül mutatok még két rajzot, amit a sógornőm, Lipovszky-Drescher Mária tanítványai, szintén általános iskolás diákok készítettek:
 

 A feladat nem olyan bonyolult, amilyennek látszik, majd meglátjátok! Csak próbáljátok meg lépésről lépésre követni, ahogy leírtam. Ha mégis elakadtok, írjatok, szóljatok!