Egyiptomi papiruszok

Ez a feladat az ötödikes hivatalos rajzórai tananyaghoz tartozik, többek közt így dolgoztuk fel az Egyiptom-témát. Az egyik órán csomagolópapír-csíkokból, tapétaragasztóval, sokszoros, váltott irányú rétegezéssel imitáltuk a papiruszlapokat. A következő órán pedig, miután összeismerkedtünk már az egyiptomi istenekkel, és sokat olvastunk a mitológiáról is, mindenki választott magának egy alakot, és a papíruszára festette. Sajnos nem készültek el teljesen ezek a képek, mert szünetek következtek, aztán pedig már más témát kellett elővennünk, és így a tervezett hieroglif-szövegek sokukról hiányoznak, de így, töredékességében is szépek ezek a leletek:

Converse-design

 Ez az alábbi rajzórai feladat sem tartozik a komoly, klasszikus rajzórai anyagok közé, viszont azon kevés vizuális témák egyike, ami valóban érdekli a gyerekek nagy többségét, ellentétben a hivatalos tananyag sok más szereplőjével. (Korábban azt gondoltam, hogy a graffiti is ilyen téma lesz, de falusi iskoláról lévén szó, az kevesekben keltett igazi lelkesedést - a tornacipővel ellentétben.) Ugyanis converse tornacipője a gyerekek többségének van, akinek nincs az pedig szeretne, tehát egy igazi dizájn-ikonról van szó. És ha a négyzet alakú fehér festővászon senkit sem foglalkoztat egy általános iskolában, miért ne festhetnénk fehér vászon tornacipőre?
Az ötletet a Converse pályázata adta, amire véletlenül bukkantam a neten. A pályázat persze nem nekik szólt, rég le is járt már, viszont semmi akadálya nem volt annak, hogy a magunk örömére eljátsszunk ezzel a rendhagyó fehér felülettel.
Egy rajzot is találtam a cipőről:

Egy fénymásolatot kapott mindenki, amelyre megtervezhette azt a tornacipőt, amit a legszívesebben hordana, sokan kettőt-kármat is rajzoltak..
Mielőtt munkához láttak, mutattam nekik néhány tucat nagyon ütős példát erre a témára, a neten létező legvadabb, legizgalmasabb "chuck"-okat, hogy bátran engedjék el ők is a fantáziájukat.
Minden évfolyam lelkesen tervezte a tornacipőjét, még az alsós tanítónénik is elkérték a feladatot, a faliújságokat meg ellepték a cipők...

Levél-tanulmány

 Hatodik osztályosok munkái:

Néhány évtizede a rajzórák nagy részét a látvány utáni tanulmányrajzok készítése tette ki (mindenki emlékszik a mázas köcsögre a drapériával...), amit annak az elterjedt téveszmének köszönhettünk, amely szerint a vizuális kulturáltság egyenesen arányos volna a látvány fotószerű lerajzolásának képességével. Emiatt nevezték a rajzot "készségtárgynak", és ezt a fogalmat a mai napig nem sikerült teljesen kimosni a köztudatból. Ez pedig olyan, mintha az irodalmat neveznénk készségtárgynak, és ezért azt hinnénk, hogy csak a kevés igazán tehetséges ember kiváltsága lehet az, hogy jó könyveket olvasson, vagy jó mondatokat fogalmazzon meg... azaz, hogy használja a nyelvet. A vizuális kultúra nyelvét is meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy megtanuljanak jól látni, és a sok látnivaló között kritikus és befogadó szemmel tájékozódni, választani, eligazodni, a világ szépségét felfogni, és gyarapítani is a hétköznapi élet folyamán.

Ugyanakkor néha mégiscsak megpróbálkozhat bárki a látvány leképezésével, mert ez igazán jó játék lehet, ugyanakkor az pontos megfigyelés, a tárgy tekintettel való aprólékos letapogatása, az összefüggések felismerése hatékonyan fejleszti az agyműködést, a gondolkodást.
Nem baj, ha a végeredmény mégsem hasonlít fényképhez - az élethű képek rajzolásához olyan hosszú folyamat, rengeteg kitartó munka vezet, mint egy zenemű elhegedüléséhez, így ez nem is elvárás - viszont mégis rácsodálkozhatunk az elkészült rajzok érdekes vonalhálózatára, amely egy levél esetében sokszor térképekre emlékeztet. A rajzzal tovább lehet játszani, és például nagyobb méretben, színesben, átalakítani, "átírni" egy képzeletbeli város térképévé, vagy akár mesebeli sárkánnyá...

Geometrikus háló

Ez a kis játék nem igazi rajzórai feladat: rendszerint akkor került elő, amikor valami miatt az óra egy része elmaradt, és csak rövidebb idő állt rendelkezésre, ami kevés lett volna az eltervezett munkához, illetve akkor, ha valaki jóval az óra vége előtt elkészült a feladatával, és nem akartam, hogy unatkozzék.
A geometrikus rácsok az alább mutatott könyvben találhatók. A bennük lévő sokféle szabályszerűségek felfedezése, színezése nagy élvezetet jelentett a gyerekek számára minden korosztályban, de biztos vagyok benne, hogy felnőttek is szórakoztatónak találnák. Ezen kívül olyan gyerekeket is sikerélményhez juttatott, akikkel ez ritkán esik meg rajzórán (például azért, mert elhitték azt a téves sztereotípiát, hogy az alkotás öröme és élménye a rajzkészség függvénye, és hogy ők nem rendelkeznek vele...)
Született néhány látványos, szép megoldás, több évfolyamban is:

Első képkiegészítős játék

Ezt a játékos, bemelegítő feladatot akkor kapták a gyerekek, minden felsős évfolyamon, amikor először találkoztunk. Nagyon egyszerű kis játék ez, de alkalmas volt a gyerekek készségeiknek, rajzoláshoz való hozzáállásuk felmérésére.
A fénymásolt lapokon képi elemeket, részleteket találtak szétszórva, amelyeket ki kellett egészíteniük, majd egy képpé komponálniuk, az elemek közt összefüggéseket teremtve. Alább ötödikes gyerekek munkái láthatók.

Újra itt

A rajzóráink blogja - különféle okokból - egy éve szünetel.
Most, hogy már nem felsős rajztanárként dolgozom, hanem rajzszakkört vezetek az alsós gyerekek számára, ezen a felületen a szakköri munkákat fogom bemutatni.
Viszont ez előtt még, pótlólag, mindenképp szeretnék néhány szép, tavaly és tavalyelőtt készült rajzórai alkotást is feltenni a blogba, azok közül, amelyeket sikerült dokumentálnom, a teljesség igénye nélkül.
A bejegyzések nem az órai munkák sorrendjében követik egymást, csak felvillantják néhány feladat legjobb megoldásait.

Benső önarckép - 8. osztály

A feladat az én-kép körül forgó feladatsor első része.
Az A2-es méretű lapokat a falra rögzítettük, lámpával megvilágítottuk, majd a gyerekek párokban egymás sziluettjét körülrajzolták. Ezt a körvonalat töltötték ki azután akvarellel, olyan tetszőleges színekkel és foltokkal, mintákkal, amelyek rájuk, az egyéniségükre jellemzőek, amivel azonosulni tudnak.
Tapasztalat: többen ötletszerűen festettek, a feladat szempontjának átgondolása nélkül, de született néhány igen izgalmas, egyedi munka is. Közöttük is a legérdekesebb Tóth Gergő képe, (ld. a poszt legtetején) aki a "benső önarcképet" "belső"-ként fogta fel, és metszet-szerűen belső szerveket festett a saját sziluettjébe. Érdekes módon ez a kép, a humoros és átgondolt megoldás mégis igen jellemző az illető lelki alkatára, valamint a hatásos megfogalmazás is.